Spenótos-túrós lepény

Előző bejegyzésemben már írtam, hogy csodás ebédünk volt a bőséges spenóttermésből, és mivel nagyon jól sikerült, muszáj volt megörökítem, így gondoltam a receptet is megosztom, főleg mert én korábban főzeléknek nem is szerettem a spenótot, így viszont nagyon bejött, gyerekeknél is érdemes kipróbálni.

Trendi gasztroblogokban biztos nem túróval, hanem ricottával készítenék, de én nem vagyok egy nagy ricotta rajongó, finom, szeretem, de a jó magyar túró jobban bejön.

Igazából úgy lenne még jobb a recept, ha azt írhatnám, hogy amit csak lehet, helyben szereztem be hozzá ill. mi termesztettük/készítettük, de ez most  még nem így alakult. Pedig akiktől a tojást vesszük, csinálnak túrót is, és a friss tejükből én is készíthetnék vajat meg tejszínt, és a kertünkből még hiányzik a fokhagyma is, de talán jövőre már csak a lisztet és a sót meg a borsot kell megvenni hozzá.

A tészta receptje F. Nagy Angéla "A család szakácskönyve" c. alapművéből származik, nekem ez a békebeli családi szakácskönyv, még anyukámé volt, alaprecepteket mindig ebből merítek. 

Általában az ilyen típusú lepénytésztákhoz szoktak adni egy tojást vagy legalább egy sárgáját is, de szerintem anélkül is jó, én próbáltam úgy is, de az ízéhez nem nagyon adott hozzá, viszont a tészta sokkal lágyabb lett, míg nélküle nagyon könnyen kezelhető, pihentetés nélkül is rögtön nyújtható.

Hozzávalók (kb. 4 adag, de mivel nagyon finom, inkább 3 bő adag):

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 3 dkg vaj
• 3 dkg zsír
• hideg víz
• só

A töltelékhez:

• kb. 1 kg friss spenót (de egy csomag mirelit is jó, de frissel sokkal finomabb)
• 50 dkg tehéntúró
• 2 dl főzőtejszín
• 4 tojás
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, esetleg ízlés szerint szerecsendió

A tésztához a lisztet és a zsiradékot elmorzsoljuk. Ha nincs otthon zsír/vaj, margarinnal is jó, de én, ha akad, mindig teszek bele kacsa/libazsírt, mert ezektől ízletesebb lesz. Ha már jó morzsás, akkor kevés vizet öntünk hozzá, épp annyit, hogy kemény tésztává gyúrjuk. Nem kell sokáig gyúrni, épp csak amíg összeáll. Ha van időnk, kicsit pihentethetjük a hűtőben, de frissen is nyújtható. A tortaformát én ecsettel vékonyan ki szoktam kenni olajjal (szerintem ez egyszerűbb, mint vajazni), majd beleteszem a tésztát, úgy, hogy szép nagy pereme legyen, lehetőleg töltse ki a formát teljesen, mert a töltelék bőséges. 

Én 26 cm-es formába szoktam tenni. Ezután sütőpapírt terítek rá, és teleszórom babbal/lencsével/rizzsel, hogy megtartsa a formáját, és így elősütöm addig, amíg aranysárga nem lesz. Ekkor kiveszem a babokat a sütőpapírral együtt, és egy kis tojásfehérjével lekenem, ez elvileg lezárja a tésztát, és nem áztatja át a töltelék, legalábbis így olvastam több helyen, de nekem azért ez nem vált be teljesen, de átázva is szeretjük:).

Amíg a tészta sül, leforrázzuk a megtisztított spenótot, majd apróra vágjuk, összekeverjük az áttört túróval, a tejszínnel és a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk, és belereszeljük a fokhagymát.

A tölteléket beleöntjük a tésztakéregbe, majd addig sütjük, amíg szépen megszilárdul, és kicsit megpirul a teteje.

Ha elkészült, érdemes 10-15 percig pihentetni, mielőtt felvágjuk.

Kísérletek: sikerek és kudarcok

Több olyan dologba is belevágtunk idén, amibe eddig nem, így ezeket tekintem az idei év kísérleteinek. Az eredmény eddig felemás, volt, ami nagyon bevált, és volt ami kevésbé, vagy egyáltalán nem.

A paradicsom magról indításához nem sok reményt fűztem, aztán az elején úgy tűnt, hogy sikeres lesz a projekt, szépen megindultak a magoncok. Aztán a palánták már sehogyse akartak fejlődni. Talán túl korán ültettem szét a magoncokat (bár megvártam az első rendes leveleket is, igaz, csak egyet, talán többet kellett volna), vagy nem kaptak elég napot (pont akkortájt 1 hétig esett/fújt a szél és nem sütött a nap), vagy nem volt elég egyenletes a hőmérséklet, talán túl meleg is volt (fűtetlen verandánk nincs, a szobaablakokban voltak),  szóval ezek akár külön-külön, vagy együtt is okozhatták, hogy lekókadtak, így végül feladtam.

A karalábék sem haladtak sokkal jobban, de végül azokból 1-2 azért életképesnek tűnt, így bizalmat szavaztunk nekik, és meg is hálálták, mert a mostani esők nyomán ahhoz képest, ahogy kiültettük, már nagyon sokat fejlődtek, bár még így is elég szerénykék, én egyelőre bízom bennük.

A fejes saláta is nagyon szépen kezdett, és a ruccola beérésekor néhányat zsengén meg is ettünk, aztán valami velük is történt, mert nem akartak tovább nőni, a levelek elszíneződtek, először lilásba, aztán barnásba fordultak. Talán nem volt túl jó ötlet a ládába tenni őket, és remélem csak ez volt a baj, hogy nem volt helyük terjeszkedni, mert még maradt egy fél zacskó, így egy új ágyásban még teszek velük újabb kísérletet.

sajnos nem ők lettek május királyai:(

A magról indított bazsalikom sajnos megrekedt a szokásos szinten, még mindig nem dobtam ki, továbbra is küszködnek egy cserépben, de immár a szabadban, viszont az egy hete ültetett társaik lassan lehagyják őket. Bár mivel ezek is magról indultak, így lehet, hogy nem sokáig fejlődnek ilyen ütemben, de meglátjuk. Mindenesetre miután annyira vágyakoztam a görög bazsalikom palánták után, végül tesóm és Apukám is meglepett néhány példánnyal, ki is ültettem őket, és a mai paradicsomos spagetti vacsoránkban már róluk szedtem a levélkéket. Bár érdekes, hogy korábban pont azért szerettem ez a fajtát, mert egész nyáron nem nevelt virágot/magot, csak leveleket, viszont ezek már most kezdenek virágozni, meglátjuk, hogy meddig bírják. Mert a genovai típusúaknál én eddig hiába téptem le a virágot, hogy továbbra is a leveleket nevelje, ez mindig csak ideig-óráig segített, és általában 1-2 hét után annyira felmagzottak, hogy onnantól levelet már nem nagyon lehetett szüretelni. Remélem a göröggel nem így lesz.

a jó pár hete ültetett genovai bazsalikom

a görög palánták

A fenti sikertelenségek után jöjjön néhány apró öröm. Elsőként a borsó, melyen már az első hüvelyek is felbukkantak, remélem, most már nem üt be semmilyen jégeső, és hamarosan megkóstolhatjuk az első zsenge borsólevest. Sajnos a répákat kicsit később ültettük, így abban nem vagyok biztos, hogy az első borsólevesbe már zsenge répa is kerül, de biztos egyet-kettőt kihúzok majd és bébirépaként belefőzöm:). 

A cukkini is nagyon biztató, már most szebben néz ki, mint tavaly hetekkel későbbi állapotban, egy növényke ugyan feladta, de a többi szerintem jól érzi magát.

A ruccoláról már előző bejegyzésemben írtam, minden várakozást felülmúlóan finom volt, a napokban szedtük ki a maradékot, mert már nagyon felmagzott, de már ültettem is egy újabb sort, remélem ez is hasonlóan jó lesz.

a ruccolának még a virágja is szép volt

A spenótunk is nagyon finom lett, és bár én nem nagyon szeretem főzeléknek, de spenótos-túrós lepényként ma csodás ebédünk volt belőle.

A kísérletezést pedig folytatom tovább, egy dézsába ismét magról ültettem paradicsomot, ez olyan fajta, amit kifejezetten dézsába ajánlanak, palántázás nélkül. Na, az ilyenekkel abszolút szkeptikus vagyok, nem nagyon hiszek benne, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, mert ha esetleg sikerül, akkor meg lehet úszni a palántázást. Egyelőre szépek, kikeltek a magok, és a sok esőtől szépen fejlődnek, meglátjuk mi lesz belőlük.

Madársalátát is ültettem kb. 2 hete, és egyelőre nem keltek ki. Mivel a zacsiját már nem találom, nem tudom mennyit érdemes még várni, hogy lesz-e belőlük valami, de a petrezselymet is már épp feladtam volna 3 hét után, mikor egyszercsak kikeltek, és a tegnapi levesbe már szedtem is belőlük, így a madársaláta is kap még egy kis időt.

És hogy ne csak mindig a veteményről legyen szó. Tavaly nagyon jól érzeték magukat balkonládában és cserépben a petúniák, ezért idén is ezekkel ültettem be, mégpedig a baumax legolcsóbb 10db/tálca kiszerelésű példányaival, ugyanis tavaly is ezek váltak be a legjobban igaz, csak ládában/cserépben, mert földbe kiültetve nem szerettek lenni, ládában viszont nagyon jól érzik magukat.

A leanderünk is nagyon szép, ha végre virágba borul, akkor azt is megörökítem.

Ruccola

Idei első sikernövényünk egyértelműen a ruccola! Na jó, a retek és az újhagyma is jó lett, de a retket más is megkóstolgatta a föld alatt:(, az újhagyma meg kicsit csípősebb, mint szeretem, a ruccola termés viszont csodás. Míg pár hete még sóskának néztek ki, mostanra szépen megnyúltak a levélkék, így már nemcsak ízében, hanem külsejében is valóban ruccolának néz ki.

A gyönyörű termés persze rögtön felvetette a kérdést, hogy vajon mit csináljunk belőle. Mert bár hébe-hóba szoktunk salátákat enni, azért nincs túl nagy repertoárunk ebben a témában. Az utóbbi napokban két kedvencünk lett, a ruccolás-paradicsomos tészta, és egy egyszerű mozzarellás saláta.

A paradicsomos tészta igazából férjem specialitása, amilyen egyszerű étel, olyan nehéz igazán jól elkészíteni, ugyanis nekem sosem sikerül olyan jól, mint neki. A recept is elég esetleges, mert néha ebbe is kerül mozzarella, vagy parmezán, ha épp van itthon.

Hozzávalók 2 főre:

3-4 gerezd fokhagyma

1 kicsi konzerv/kb. 3 evőkanál sűrített paradicsom

olívaolaj

só, bors

oreganó, és ha van itthon, akkor jó sok bazsalikom is

egy marék ruccola

250 g spagetti

A tésztát a csomagoláson írtak szerint (illetve ki hogy szereti, leginkább érzés szerint) kifőzzük. Közben olívaolajon megpirítjuk az aprított foghagymát, hozzáadjuk a paradicsomot, a fűszereket, és kevés vízzel sűrű szószt főzünk (pár perc). Ha a tészta kész, akkor gyorsan beleforgatjuk a szószba, és hozzáadjuk a ruccolát is, ami így a tészta melegétől kicsit szintén megfő, és remek plusz ízt ad az ételnek.

A saláta csak egy próbálkozás volt, kinéztem a fűszerkertbe, és láttam, hogy már kezd felmagosodni a ruccola, ideje lenne most már megenni, főleg, hogy a fejes saláták között is akadt olyan, amit már ehetőnek tituláltam, így körülnéztem,a kamrában, mivel lehetne ezeket salátavacsorává varázsolni. 

Találtam egy kis bacont, egy 125 g-os mozzarellát, és némi 2 napos bolti kenyeret (szülés okán felmentést adtam magamnak pár napra a kenyérsütés alól), ami csak pirított kenyérkockának volt már alkalmas. Először megpirítottam a bacont egy kis olívaolajon, amibe tettem egy pici gerezd fokhagymát, majd a bacon maradék zsiradékján megpirítottam a kenyérkockákat is. Mikor ez is megvolt, szépen összekevertem mindent (a mozzarellát kis falatokra vágtam, jó lett volna még egy kis olajbogyó is bele:), és meglocsoltam kevés olívaolajjal. Nagyon finom lett. Ma valószínűleg mozzarella helyett tojással fogunk újra ilyet enni.

Végül, hogy a retkek és hagymák se sértődjenek meg, íme a legszebb darabok.