Családunkban legendás, hogy gyerekként mennyire nem szerettem a gyümölcsöt. Ez igazából felnőttkoromra sem javult sokat, van néhány azért amit megeszek (eper, őszibarack, málna, banán, cseresznye), de alapvetően nem szeretem őket. Még az almát sem, amin általában mindenki ledöbben, de nem tehetek róla, nem szeretem, csak almás pitében, és újabban almás muffinban (ebben nem is érezni az almát, mert reszelve van, és sütés közben szint el is tűnik a tésztában:).
Amikor ideköltöztünk, gyümölcsfát nem is terveztünk, merthogy férjem hasonlóan nem gyümölcsevő, aztán egyszer egy barkácsáruházban ősz végén nagyon akciósan megláttunk egy meggy csemetét, és mivel a meggyet sütiben azért szeretjük, gondoltuk, egy próbát megér, főleg mert azt mondták hogy metszeni sem nagyon kell, és önbeporzó fajta.
El is ültettük nyomban, és szerencsére jól érzi magát, mert első évben ugyan még semmi sem volt rajta, tavaly már volt néhány virág és 5 szem borzasztó savanyú meggy is, idén viszont már egy egész tányérnyi termett (túltélte azt a kemény húsvéti fagyot is), és már nem is olyan savanyú. Kislányom odavan érte, már féléretten eszegetett, persze csak a fáról. Ez tavaly is így volt a szomszéd cseresznyefájával és a másik szomszéd málnabokraival azokról vidáman szemezgetett, de ha vettem, az bizony nem kellett. Így arra jutottunk, hogy ősszel beruházunk még egy-két fára. Egy cseresznyére, mert azt még szeretjük is, és talán egy sárgabarackra, mert bár azt annyira nem esszük meg, de a lekvár abból az igazi.
Az idei meggytermést megünnepelendő, rögtön sütöttem egy klasszikus meggyes piskótát, igazi jó falusi tojásból, azért is lett ilyen szép sárga.
A veteményes is szépen alakul, jót tettek a múlt heti esők, az elmúlt két nap melege pedig beindította a cukkiniket, és már nemcsak virágok, de néhány gyönyörű példány is van rajta. Kellenek is, mert múltkor ingyen kaptam a tejet, cserébe néhány beígért cukkiniért:).
A borsót viszont idejekorán le kellett szedni, mert nagyon betetvesedett. Szerencsére már nagyjából érett volt, így gyorsan kiszedtük, mielőtt a tetvek másra is átterjednek. Még tervezek egy másodvetést, remélem azzal nem járunk így.
Salátát is vetettünk még, most jégsalátával próbálkozunk, hátha jobban beválik, mint a május királya. A retek és ruccola másodvetés is nagyon szépen alakul. bár a salátával megint nem sikerült összehangolni, így a ruccola előbb lesz jó, mint a jégsaláta, de még maradt egy kis ruccola mag, így még vetek később is, talán sikerül egyszer összehozni:).
A néhány túlélő karalábé még mindig a „biztató” szakaszban
vannak, és a zellerek is reményteljesek (ezeket palántaként vettük, és
kiültetés után alaposan lekókadtak).
A petrezselyem viszont még sosem volt ilyen szép, jövőre
talán már az újkrumpli is a kertből lesz hozzá.
