Őszi ajándékok

Jó régen írtam, mert sok volt az egyéb dolog, és a kertre nem mindig jutott időL. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy a gondoskodás hiányában és a meglehetősen változékony időjárás ellenére is előkerült még sok finom csemege.

Az utolsó cukkíniket például kb. két hete ettük meg, és úgy 3 hete még paradicsom is akadt, a madársalátából pedig nemrég lehetett még szedni. Mára ezeknek már nyoma sincs, de leveszöldség még mindig van, ha nem is nőttek túl nagyra. Nem baj, ebből is tanulunk, és jövőre is próbálkozunk velük! A petrezselyemre igazából nincs is panaszom, mert ugyan a gyökere nem az igazi, de a levelei csodásak (elsősorban ezekért ültettük), már két nagy adag van a fagyasztóban is, mert bár annyira nem vagyok oda a rizses köretekért, de ha kerül hozzá egy kis friss petrezselyem, akkor az egyszerű párolt rizs is új dimenzióba kerül szerintem. A bazsalikom levélkéit is, ameddig csak lehetett szedtem, és egy jó adaggal eltettem, de mivel azt már el is kezdtük felélni, így abból már nem sokáig lesz. Jövőre már nyáron szedegetni fogom és mindig fagyasztok kicsit, hogy legyen télire bőven.

mini leveszöldségek - kicsik de fincsik

A kisfiam első ételeihez ültetett sárgarépa másodvetés nagyon szép lett, és ma is jóízűen falatozott is belőle egy kis almával és zabpehellyel turbósítva.

bébirépák a Bébinek:)

A fekete retkek pedig nagyon szívósak. Mikor kikeltek, akkor őket is elérte a földibolha vész, de miután azokat egy kis permetezéssel elűztük, azóta egyre szebbek, remélem finomak is lesznek, lassan majd meg is kóstoljuk, mert a nagy fagyok előtt fel kell őket szedni.

Diófánk sajnos még nincs, de Apukám meglepett egy jó adaggal a kertjéből, és annyira szépek, hogy muszáj volt megörökítenem őket. Élvezet volt még pucolni is. És persze rámjött, hogy mégiscsak kellene ültetni egyet nekünk még akkor is, ha olyan sokára terem, mert ha ilyen szépeket teremne, akkor megérne minden várakozást.

Kenyérsütés újra és újra

Azért írtam ezt a címet, mert ez egy végtelen történet. Szerintem, aki rendszeresen süt kenyeret, az tudja, hogy sosem lesz ugyanolyan, és ha találunk egy új ötletet/receptet, az lehet elsőre szuper, és másodszorra akár rémes is, aztán egyszercsak megint jó lesz. Persze rögtön lehet erre mondani, hogy ez a liszten múlik, és persze ebben is van igazság, de ugyanannak a csomagnak az egyik feléből lett már saját minősítésemben 10 pontos, majd a másik feléből másnap 6 pontos kenyerem is.

Volt egy recept, amit nagyon lelkesen próbáltam ki, mert irtó egyszerű, és megörültem neki, hogy ezentúl semmi dagasztás, gépsikálás, csak este bekavarjuk, másnap sütjük, és élvezzük. Én élveztem is, de a férjem egy hét után bevallotta, hogy neki bizony annyira nem ízlik, a lányom meg csak egyszerűen alig evett belőle, ha ez volt a vacsi. Nekem pedig bejött, és nemcsak a kevés munka miatt, hanem az íze és az állaga is, bár igaz, hogy ugyan számtalan variációban sütöttem (lefedve végig, magas hőfokon, felénél alacsonyra véve … stb.) a belseje sosem sült át 100%-ig.

A receptet én a Nők Lapjában olvastam, de itt is elérhető: http://okoanyu.blog.nlcafe.hu/2012/06/13/a-tokeletes-bogres-kenyer-receptje/. Nekem ez elég szűkszavú volt, így rákerestem a forrásra is, és ott elolvastam legalább 100 kommentet, amikben a kérdéseimre nagyrészt választ is kaptam, így inkább ezt ajánlom mindenkinek:

http://dolcevitablog.hu/2007/07/tokeletes-lukacsos-ropogos-szelu-kenyer-ezt-sosem-gondoltam-volna-2/

A kenyér tényleg nagyon egyszerű, és tényleg nagyon ropogós lesz a héja, az íze engem leginkább a spar-ban kapható paillasse kenyerekre emlékeztet, és valóban működik magos verzióban is, bár akkor nekem kicsit  még laposabb lett. Fogok még sütni, az biztos, de volt egy alkalom, amikor este nem készítettem össze, mert másnapra programunk volt, és nem terveztem kenyérsütést, de miután ugrott a program, kellett a kenyér, így visszatértem az alapokhoz,  amit első bejegyzésemben is írtam, Stahl Judit kenyeréhez, de ha már beruháztam egy jénaira a dolce vitás kenyérhez, kipróbáltam, hogy vajon Stahl Judit kenyere működik-e a jénaiban, és annyira működött, hogy azóta csak ezt süthetem, mert ez tényleg szuper lett, és férjem az mondta, hogy most már nem kísérletezzek, mert ennél jobb nem lesz, neki ez kell minden napra. Ropogós ennek is héja, de a belseje is átsül, pedig nem lesz olyan lukacsos, de mégis jobb, mert karakteresebb, igazi házi kenyér íze van. Mivel már vagy 1 hónapja egy héten legalább 3-4-szer ezt sütöm, és eddig még mindig tökéletes lett, ezért azt hiszem, egyelőre nekünk most ez a tökéletes kenyér (Stahl Judit nyomán, saját tapasztalatokkal bővítve).

Hozzávalók:

• 3,1 dl langyos víz
• 1 evőkanál cukor
•  1 evőkanál só
• 1,5 evőkanál olaj
• 500 g finomliszt
• 1 instant élesztő

 Elkészítés: a hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és én a teljes kiőrlésű kenyér programot szoktam elindítani, mert a gépem dagasztós (sütés nélküli) programja nekem nem dolgozza ki olyan szépen a tésztát, mint ez (aldis sütőm van). Régen csak addig hagytam benne, amíg bedagasztotta, aztán kivettem, és külön tálban kelesztettem, de egyszer bent felejtettem, és ott is jól megkelt, így azóta már ezzel sem kínlódok, bent kelesztem kb. egy órát (de tovább ne, mivel egy idő után ez a program meg is süti). Ezután a jénait a hideg sütőbe beteszem, és maximumra (ez nekem 220 fok) előmelegítem (én a legolcsóbb tescos jénait vettem, 2.9 l-es ovális, nem pattan szét felmelegítés közben, és szép kenyérformát ad, ehhez a mennyiséghez nagyjából ez a méret kell, majdnem pont kitölti). Közben a tésztát oválisra formázom, és amíg melegszik a sütő, ez még keldegél egy kicsit, majd ha már forró, akkor óvatosan kiveszem az edényt, szórok bele pici lisztet, és belepottyantom a tésztát.  

második kelesztés közben

amikor bepottyantom a tálba, kicsit összeesik, de nem kell félni,mert szépen kisimul a végére

Nem kell félni, nem ragad bele, nekem eddig csak egyszer volt ilyen, de akkor dupla adagot csináltam egy másik, szögletes jénaiban, ami elég vacak már, szóval ott inkább az edénnyel volt a gond, de kis rázogatással abból is kijött, mert csak egy ponton volt leragadva. Kb. fél órát sütöm, de inkább szín alapján szoktam dönteni, én sötétebben szeretem, akkor ropogósabb a héja. Rácson hagyom kihűlni.  A kisült kenyér kb. 750 g-os lesz, mivel nagyon finom, 3 ember simán bepuszilja egy vacsira.

A lisztet néha 400 g finomliszt + 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt arányban variálom (ez a maximum teljes kiőrlésű mennyiség nálunk, amivel még a család is megeszi), és ilyenkor egy löttyintésnyivel több vizet adok hozzá, illetve szoktam bele szórni lenmagot is.

A teteje mindig kicsit megreped, ha bevágom, akkor is, de szerintem így is szép:).

ilyen szépen kitölti a jénait

Ballonfest

Évek óta terveztük, hogy egyszer végre elmegyünk az agárdi hőlégballon fesztiválra (http://velenceito.info/programok/xviii-velencei-tavi-nemzetkozi-holegballon-karneval/), de mindig csak a messziről észrevett hőlégballonokról jutott eszünkbe, hogy megint lemaradtunk. Tegnap viszont időben eszünkbe jutott, így az esti felszállásokra pont odaértünk. Csodálatos látvány, ahogy hatalmas munkával felfújják ezeket a gyönyörű ballonokat, amik aztán könnyedén felszállnak pillanatok alatt. És bár lélegzetelállító lehet fentről a látvány, és tériszonyos sem vagyok, de azt hiszem ahhoz még gyűjtenem kell néhány évig a bátorságot, hogy be is merjek szállni egyszer valamelyikbe.

Nálunk még tombol a nyár…

ugyanis volt egy kis eső szerdán, de csak kb  fél óráig, majd másfél napig fűjt erős, hűvös szél, aztán ma megint csak verőfény és szárazság. Persze jó ez a szeptemberi nyár, de már a fű is lassan mindenhol kiszárad…

Augusztusban nem jutottam ide, hogy írjak, mert kicsit rohanósra sikerült, sok programunk volt, és néha nem is tudtam mindent rendesen kiélvezni, mert folyamatosan másnapra kellett főzni, készülődni, előre csomagolni, de jó volt, mert eljutottunk még pár napra nyaralni, részt vehettem a tisztavatáson (sógorom hadnagy lett) és párszor még strandoltunk is a környéken, így egész jól kibírtuk a hőséget.

A veteményesről ez azonban sajnos nem mondható el. Érdekes módon a paradicsom is kicsit csalódás lett, ugyanis hiába locsoltam, nagyon későn kezdett csak érni, és akkor se sok. Pedig Bálint Gazda szerint egy négy fős családnak néhány tő paradicsom is elég, mi csak férjemmel esszük egyelőre, mégis hiába van vagy 15 tő, mégis épp csak annyi jut, amit vacsihoz megeszünk, befőzésről, aszalásról csak álmodozunk. Pedig több félét vettem, korait is, mégse érett be korábban.  Júliusban a 2 tő paprika roskadozott a terméstől, és nem volt hozzá pár szemparadicsom egy lecsóhoz. A legjobban persze az ismerősöktől kapottak néznek ki még a rekordszárazság után is, mondtam is nekik, hogy jövőre is kérek, mert bár jó sokszor kellett kötözgetni a nagy szelek után, de megérte, mert nagyon finomak ezek a körte formájú kis bogyók.

Ezek pedig a magról vetett kísérleti példányaim, elég kis nyamvadtak, nem hittem volna, hogy egyáltalán lesz rajtuk bármi (a zacskó szerint egy tövön több száz (!) szem várható ládás nevelésben), de az a pár szemecske nagyon fincsiJ.

A paprika viszont amilyen jó volt júliusban, annyira gyötrődik azóta, már nem is nőnek és az ízük se emlékeztet a régire, pedig úgy örültem, hogy ennyit terem, de úgy látszik a második terméshullám nem  az igazi.

A cukkinik egy időben irtóra mentek, de a szárazság őket is kikezdte, most már csak elvétve akad egy-egy, próbáltam befőzni, de nem lehet, csak valami savassal  (paradicsommal vagy savanyúságnak), mert magában eltéve hiába dunsztoltam serényen, mégis megromlott.

A júliusi földibolha vész után a következő ruccolatermést is megették, egy pár napig tudtam élvezni a friss leveleket, de aztán jött a támadás, és bár lefújtam hamar, csak remélni tudom, hogy a télre vetett fekete retek frissen kibújt levélkéire már nem jutottak el.

A répák  egycseppkerthez hasonlóan nálunk is úgy be vannak állva a földbe, hogy csak annyit tudok belőle kiszedni, ami a lányomnak elég egy levesbe, mert neki néha főzök külön, nagy leveses, legalább ő egyen vegyszermentesetJ. De vetettem újat is még ládába, hogy amikor már a fiatalúr is ehet, akkor még neki is legyen, remélem nem jön túl korán a tél, és még beérik addigra. 

Vetettem még madársalátát is, ez már idén a 2. próbálkozás, az első nem kelt ki, valami vacak mag lehetett, a mostani egyelőre elég biztató, ha már rukkola nincs, remélem ebből még lesz egy kis saláta. De a rukkolát sem adom fel, de kintre már nem vetek, viszont próbálkozni fogok bent cserépben, hátha sikerül. A fűszernövények nem mentek bent, de talán ez sikerül.

új répácskák

madársaláta kezdemények

Oregánó csokor

A fűszerkertben nagyon egymásra nőtt az oregánó és a citromfű, és hogy ne nyomják el végképp egymást, múlt héten kicsit visszavágtam mindkettőt. Mivel azonban az oregánó éppen gyönyörűen virágzott, nem volt szívem kidobni, ezért csokorba kötöttem, és majdnem egy hétig szépen elvolt az asztalon, pedig a vizét alig (vagy talán egyszer se) cseréltem.

Talán érdemes lett volna kiszárítani is, de megmondom őszintén, ezzel már többször is próbálkoztam, és nem lett olyan íze, mint a bolti oregánónak, az ételeknek is elvitte az ízét, pedig az illata olyan, mint azoké, de valahogy az íze nem, így azt hiszem be fogok szerezni egy új palántát, mert ezt nem tudjuk megenni, viszont annyit használjuk főzéshez, hogy jó lenne egy kis saját is.

Gyomlálós randi:)

Az nlcafe alábbi cikke szerint az óceán túloldalán a legújabb trend a "gyomlálós randi". Ha nálunk is rákapnak a társkereső cégek, akkor szívesen felajánlom a hátsó kertünket nyitóalkalomnak:).

http://www.nlcafe.hu/eletmod/20120717/tarskereses-randi-gyomlalas-/

Egy kis nyaralás...

Múlt héten több körülmény szerencsés együttállása folytán alkalmunk nyílt 4 napra elmenni kicsit a Balaton partjára hűsölni. Minden csodálatos is volt, szomszédaink vállalták a locsolást is, de a hirtelen jött rejtélyes rovarinváziót ők sem tudták megfékezni.

Még a nyaralás előtt terveztem egy rövid írást a fűszerkertről, mert nagyon szépen alakult minden, csináltam is képeket, de a retekkel és ruccolával kapcsolatosan ez most egy ilyen szép volt és ilyen szomorú lett összeállításá vált. Nem tudjuk, milyen állat volt, sajnos a képeken sem látszik, mert amint közel mentem a növényhez, szétrajzottak (levéltetű biztos nem, azt felismerem:). Mivel megjelentek a paprikán is (ebből csak két tövet ültettünk a fűszerkertbe) és a gyönyörű zsályán és bazsalikomon is, ezért muszáj volt lepermetezni az egészet, így szerencsére ők legalább megmenekültek, de a ruccola és retek másodvetés teljesen odalett. Szerencsére mindkettőből van még magom, így a hátsó veteményesbe azért még vetek majd egy harmadik kört, és remélem ott nem fognak támadni ezek a szapora kártevők.

két hete még ilyen szépek voltak

pusztítás után

Szerencsére azért más baj nincs a kertben, a paradicsomok szépen kezdenek teremni,  a padlizsán palánták is virágoznak, múlt héten már egész méretes répákat tudtam szedni a levesbe, és a két tő paprika várakozáson felül teljesít (pedig tartottunk tőle, hogy ezeknek igényesebb talaj kell, de egyelőre nagyon tetszik nekik a fűszerkert). Ültettünk még jégsalátát is, szépen kikeltek, és lassan már fejeket kezdenek formázni, de a spenót másodvetésből semmi nem kelt ki, pedig tavasszal volt már szép spenótunk, de ez most más mag volt, sajnos nem jött be, de még maradt egy csomag, azért azt tegnap elvetettem, hátha csak egy csomag volt hibás.

A zsálya is nagyon szépen beindult, pedig mikor Apukám hozta a palántát, kicsit le volt kókadva, nem is hitte, hogy túléli a kiültetést. 

A görög bazsalikomok továbbra is gyönyörűek, de kezdek igazat adni tesómnak, hogy az ízük tényleg nem olyan jó, mint a genovai, de azok 3 hónap alatt ennyire jutottak, és a másodvetés sem lett jobb. 

ezeket kb. 3 hónapja ültettem, és most kb. 4 cm-s a legnagyobb

ezeket is már vagy 2 hónapja ültettem, és kb. két hét alatt kinőttek, azóta meg ekkorkák

A leanderünk viszont gyönyörűbb, mint valaha, meg kellene próbálni szaporítani, mert olyan szép, hogy többet is szívesen elnézegetnénk:).

Legédesebb szülinapi ajándékom

Ezzel a tündéri üveg idei baracklekvárral nővérem lepett meg. Nagyon jókor jött, mert már minden tavalyi elfogyott, és nagyon szeretjük!

A legszebb ajándékot pedig férjem hozta, de sajnos azt elfelejtettem lefényképezni. Mivel a szülinapomon pont dolgozott, és vasárnap lévén este 7-kor már sehol nem volt nyitva virágos, ezért falubeli ismerőseinkhez fordult, van-e valami virágjuk, és ők a szomszédaik segítségével  olyan szép csokrot szedtek nekem, hogy ezentúl mindig ilyet kérek (még jó, hogy a névnapom is nyáron van:)).

A gyümölcs kérdés

Családunkban legendás, hogy gyerekként mennyire nem szerettem a gyümölcsöt. Ez igazából felnőttkoromra sem javult sokat, van néhány azért amit megeszek (eper, őszibarack, málna, banán, cseresznye), de alapvetően nem szeretem őket. Még az almát sem, amin általában mindenki ledöbben, de nem tehetek róla, nem szeretem, csak almás pitében, és újabban almás muffinban (ebben nem is érezni az almát, mert reszelve van, és sütés közben szint el is tűnik a tésztában:).

Amikor ideköltöztünk, gyümölcsfát nem is terveztünk, merthogy férjem hasonlóan nem gyümölcsevő, aztán egyszer egy barkácsáruházban ősz végén nagyon akciósan megláttunk egy meggy csemetét, és mivel a meggyet sütiben azért szeretjük, gondoltuk, egy próbát megér, főleg mert azt mondták hogy metszeni sem nagyon kell, és önbeporzó fajta.

El is ültettük nyomban, és szerencsére jól érzi magát, mert első évben ugyan még semmi sem volt rajta, tavaly már volt néhány virág és 5 szem borzasztó savanyú meggy is, idén viszont már egy egész tányérnyi termett (túltélte azt a kemény húsvéti fagyot is), és már nem is olyan savanyú. Kislányom odavan érte, már féléretten eszegetett, persze csak a fáról. Ez tavaly is így volt a szomszéd cseresznyefájával és a másik szomszéd málnabokraival azokról vidáman szemezgetett, de ha vettem, az bizony nem kellett. Így arra jutottunk, hogy ősszel beruházunk még egy-két fára. Egy cseresznyére, mert azt még szeretjük is, és talán egy sárgabarackra, mert bár azt annyira nem esszük meg, de a lekvár abból az igazi.

Az idei meggytermést megünnepelendő, rögtön sütöttem egy klasszikus meggyes piskótát, igazi jó falusi tojásból, azért is lett ilyen szép sárga.

A veteményes is szépen alakul, jót tettek a múlt heti esők, az elmúlt két nap melege pedig beindította a cukkiniket, és már nemcsak virágok, de néhány gyönyörű példány is van rajta. Kellenek is, mert múltkor ingyen kaptam a tejet, cserébe néhány beígért cukkiniért:).

A borsót viszont idejekorán le kellett szedni, mert nagyon betetvesedett. Szerencsére már nagyjából érett volt, így gyorsan kiszedtük, mielőtt a tetvek másra is átterjednek. Még tervezek egy másodvetést, remélem azzal nem járunk így.

Salátát is vetettünk még, most jégsalátával próbálkozunk, hátha jobban beválik, mint a május királya. A retek és ruccola másodvetés is nagyon szépen alakul. bár a salátával megint nem sikerült összehangolni, így a ruccola előbb lesz jó, mint a jégsaláta, de még maradt egy kis ruccola mag, így még vetek később is, talán sikerül egyszer összehozni:).

A néhány túlélő karalábé még mindig a „biztató” szakaszban vannak, és a zellerek is reményteljesek (ezeket palántaként vettük, és kiültetés után alaposan lekókadtak).

A petrezselyem viszont még sosem volt ilyen szép, jövőre talán már az újkrumpli is a kertből lesz hozzá.

Spenótos-túrós lepény

Előző bejegyzésemben már írtam, hogy csodás ebédünk volt a bőséges spenóttermésből, és mivel nagyon jól sikerült, muszáj volt megörökítem, így gondoltam a receptet is megosztom, főleg mert én korábban főzeléknek nem is szerettem a spenótot, így viszont nagyon bejött, gyerekeknél is érdemes kipróbálni.

Trendi gasztroblogokban biztos nem túróval, hanem ricottával készítenék, de én nem vagyok egy nagy ricotta rajongó, finom, szeretem, de a jó magyar túró jobban bejön.

Igazából úgy lenne még jobb a recept, ha azt írhatnám, hogy amit csak lehet, helyben szereztem be hozzá ill. mi termesztettük/készítettük, de ez most  még nem így alakult. Pedig akiktől a tojást vesszük, csinálnak túrót is, és a friss tejükből én is készíthetnék vajat meg tejszínt, és a kertünkből még hiányzik a fokhagyma is, de talán jövőre már csak a lisztet és a sót meg a borsot kell megvenni hozzá.

A tészta receptje F. Nagy Angéla "A család szakácskönyve" c. alapművéből származik, nekem ez a békebeli családi szakácskönyv, még anyukámé volt, alaprecepteket mindig ebből merítek. 

Általában az ilyen típusú lepénytésztákhoz szoktak adni egy tojást vagy legalább egy sárgáját is, de szerintem anélkül is jó, én próbáltam úgy is, de az ízéhez nem nagyon adott hozzá, viszont a tészta sokkal lágyabb lett, míg nélküle nagyon könnyen kezelhető, pihentetés nélkül is rögtön nyújtható.

Hozzávalók (kb. 4 adag, de mivel nagyon finom, inkább 3 bő adag):

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 3 dkg vaj
• 3 dkg zsír
• hideg víz
• só

A töltelékhez:

• kb. 1 kg friss spenót (de egy csomag mirelit is jó, de frissel sokkal finomabb)
• 50 dkg tehéntúró
• 2 dl főzőtejszín
• 4 tojás
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, esetleg ízlés szerint szerecsendió

A tésztához a lisztet és a zsiradékot elmorzsoljuk. Ha nincs otthon zsír/vaj, margarinnal is jó, de én, ha akad, mindig teszek bele kacsa/libazsírt, mert ezektől ízletesebb lesz. Ha már jó morzsás, akkor kevés vizet öntünk hozzá, épp annyit, hogy kemény tésztává gyúrjuk. Nem kell sokáig gyúrni, épp csak amíg összeáll. Ha van időnk, kicsit pihentethetjük a hűtőben, de frissen is nyújtható. A tortaformát én ecsettel vékonyan ki szoktam kenni olajjal (szerintem ez egyszerűbb, mint vajazni), majd beleteszem a tésztát, úgy, hogy szép nagy pereme legyen, lehetőleg töltse ki a formát teljesen, mert a töltelék bőséges. 

Én 26 cm-es formába szoktam tenni. Ezután sütőpapírt terítek rá, és teleszórom babbal/lencsével/rizzsel, hogy megtartsa a formáját, és így elősütöm addig, amíg aranysárga nem lesz. Ekkor kiveszem a babokat a sütőpapírral együtt, és egy kis tojásfehérjével lekenem, ez elvileg lezárja a tésztát, és nem áztatja át a töltelék, legalábbis így olvastam több helyen, de nekem azért ez nem vált be teljesen, de átázva is szeretjük:).

Amíg a tészta sül, leforrázzuk a megtisztított spenótot, majd apróra vágjuk, összekeverjük az áttört túróval, a tejszínnel és a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk, és belereszeljük a fokhagymát.

A tölteléket beleöntjük a tésztakéregbe, majd addig sütjük, amíg szépen megszilárdul, és kicsit megpirul a teteje.

Ha elkészült, érdemes 10-15 percig pihentetni, mielőtt felvágjuk.

Kísérletek: sikerek és kudarcok

Több olyan dologba is belevágtunk idén, amibe eddig nem, így ezeket tekintem az idei év kísérleteinek. Az eredmény eddig felemás, volt, ami nagyon bevált, és volt ami kevésbé, vagy egyáltalán nem.

A paradicsom magról indításához nem sok reményt fűztem, aztán az elején úgy tűnt, hogy sikeres lesz a projekt, szépen megindultak a magoncok. Aztán a palánták már sehogyse akartak fejlődni. Talán túl korán ültettem szét a magoncokat (bár megvártam az első rendes leveleket is, igaz, csak egyet, talán többet kellett volna), vagy nem kaptak elég napot (pont akkortájt 1 hétig esett/fújt a szél és nem sütött a nap), vagy nem volt elég egyenletes a hőmérséklet, talán túl meleg is volt (fűtetlen verandánk nincs, a szobaablakokban voltak),  szóval ezek akár külön-külön, vagy együtt is okozhatták, hogy lekókadtak, így végül feladtam.

A karalábék sem haladtak sokkal jobban, de végül azokból 1-2 azért életképesnek tűnt, így bizalmat szavaztunk nekik, és meg is hálálták, mert a mostani esők nyomán ahhoz képest, ahogy kiültettük, már nagyon sokat fejlődtek, bár még így is elég szerénykék, én egyelőre bízom bennük.

A fejes saláta is nagyon szépen kezdett, és a ruccola beérésekor néhányat zsengén meg is ettünk, aztán valami velük is történt, mert nem akartak tovább nőni, a levelek elszíneződtek, először lilásba, aztán barnásba fordultak. Talán nem volt túl jó ötlet a ládába tenni őket, és remélem csak ez volt a baj, hogy nem volt helyük terjeszkedni, mert még maradt egy fél zacskó, így egy új ágyásban még teszek velük újabb kísérletet.

sajnos nem ők lettek május királyai:(

A magról indított bazsalikom sajnos megrekedt a szokásos szinten, még mindig nem dobtam ki, továbbra is küszködnek egy cserépben, de immár a szabadban, viszont az egy hete ültetett társaik lassan lehagyják őket. Bár mivel ezek is magról indultak, így lehet, hogy nem sokáig fejlődnek ilyen ütemben, de meglátjuk. Mindenesetre miután annyira vágyakoztam a görög bazsalikom palánták után, végül tesóm és Apukám is meglepett néhány példánnyal, ki is ültettem őket, és a mai paradicsomos spagetti vacsoránkban már róluk szedtem a levélkéket. Bár érdekes, hogy korábban pont azért szerettem ez a fajtát, mert egész nyáron nem nevelt virágot/magot, csak leveleket, viszont ezek már most kezdenek virágozni, meglátjuk, hogy meddig bírják. Mert a genovai típusúaknál én eddig hiába téptem le a virágot, hogy továbbra is a leveleket nevelje, ez mindig csak ideig-óráig segített, és általában 1-2 hét után annyira felmagzottak, hogy onnantól levelet már nem nagyon lehetett szüretelni. Remélem a göröggel nem így lesz.

a jó pár hete ültetett genovai bazsalikom

a görög palánták

A fenti sikertelenségek után jöjjön néhány apró öröm. Elsőként a borsó, melyen már az első hüvelyek is felbukkantak, remélem, most már nem üt be semmilyen jégeső, és hamarosan megkóstolhatjuk az első zsenge borsólevest. Sajnos a répákat kicsit később ültettük, így abban nem vagyok biztos, hogy az első borsólevesbe már zsenge répa is kerül, de biztos egyet-kettőt kihúzok majd és bébirépaként belefőzöm:). 

A cukkini is nagyon biztató, már most szebben néz ki, mint tavaly hetekkel későbbi állapotban, egy növényke ugyan feladta, de a többi szerintem jól érzi magát.

A ruccoláról már előző bejegyzésemben írtam, minden várakozást felülmúlóan finom volt, a napokban szedtük ki a maradékot, mert már nagyon felmagzott, de már ültettem is egy újabb sort, remélem ez is hasonlóan jó lesz.

a ruccolának még a virágja is szép volt

A spenótunk is nagyon finom lett, és bár én nem nagyon szeretem főzeléknek, de spenótos-túrós lepényként ma csodás ebédünk volt belőle.

A kísérletezést pedig folytatom tovább, egy dézsába ismét magról ültettem paradicsomot, ez olyan fajta, amit kifejezetten dézsába ajánlanak, palántázás nélkül. Na, az ilyenekkel abszolút szkeptikus vagyok, nem nagyon hiszek benne, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, mert ha esetleg sikerül, akkor meg lehet úszni a palántázást. Egyelőre szépek, kikeltek a magok, és a sok esőtől szépen fejlődnek, meglátjuk mi lesz belőlük.

Madársalátát is ültettem kb. 2 hete, és egyelőre nem keltek ki. Mivel a zacsiját már nem találom, nem tudom mennyit érdemes még várni, hogy lesz-e belőlük valami, de a petrezselymet is már épp feladtam volna 3 hét után, mikor egyszercsak kikeltek, és a tegnapi levesbe már szedtem is belőlük, így a madársaláta is kap még egy kis időt.

És hogy ne csak mindig a veteményről legyen szó. Tavaly nagyon jól érzeték magukat balkonládában és cserépben a petúniák, ezért idén is ezekkel ültettem be, mégpedig a baumax legolcsóbb 10db/tálca kiszerelésű példányaival, ugyanis tavaly is ezek váltak be a legjobban igaz, csak ládában/cserépben, mert földbe kiültetve nem szerettek lenni, ládában viszont nagyon jól érzik magukat.

A leanderünk is nagyon szép, ha végre virágba borul, akkor azt is megörökítem.

Ruccola

Idei első sikernövényünk egyértelműen a ruccola! Na jó, a retek és az újhagyma is jó lett, de a retket más is megkóstolgatta a föld alatt:(, az újhagyma meg kicsit csípősebb, mint szeretem, a ruccola termés viszont csodás. Míg pár hete még sóskának néztek ki, mostanra szépen megnyúltak a levélkék, így már nemcsak ízében, hanem külsejében is valóban ruccolának néz ki.

A gyönyörű termés persze rögtön felvetette a kérdést, hogy vajon mit csináljunk belőle. Mert bár hébe-hóba szoktunk salátákat enni, azért nincs túl nagy repertoárunk ebben a témában. Az utóbbi napokban két kedvencünk lett, a ruccolás-paradicsomos tészta, és egy egyszerű mozzarellás saláta.

A paradicsomos tészta igazából férjem specialitása, amilyen egyszerű étel, olyan nehéz igazán jól elkészíteni, ugyanis nekem sosem sikerül olyan jól, mint neki. A recept is elég esetleges, mert néha ebbe is kerül mozzarella, vagy parmezán, ha épp van itthon.

Hozzávalók 2 főre:

3-4 gerezd fokhagyma

1 kicsi konzerv/kb. 3 evőkanál sűrített paradicsom

olívaolaj

só, bors

oreganó, és ha van itthon, akkor jó sok bazsalikom is

egy marék ruccola

250 g spagetti

A tésztát a csomagoláson írtak szerint (illetve ki hogy szereti, leginkább érzés szerint) kifőzzük. Közben olívaolajon megpirítjuk az aprított foghagymát, hozzáadjuk a paradicsomot, a fűszereket, és kevés vízzel sűrű szószt főzünk (pár perc). Ha a tészta kész, akkor gyorsan beleforgatjuk a szószba, és hozzáadjuk a ruccolát is, ami így a tészta melegétől kicsit szintén megfő, és remek plusz ízt ad az ételnek.

A saláta csak egy próbálkozás volt, kinéztem a fűszerkertbe, és láttam, hogy már kezd felmagosodni a ruccola, ideje lenne most már megenni, főleg, hogy a fejes saláták között is akadt olyan, amit már ehetőnek tituláltam, így körülnéztem,a kamrában, mivel lehetne ezeket salátavacsorává varázsolni. 

Találtam egy kis bacont, egy 125 g-os mozzarellát, és némi 2 napos bolti kenyeret (szülés okán felmentést adtam magamnak pár napra a kenyérsütés alól), ami csak pirított kenyérkockának volt már alkalmas. Először megpirítottam a bacont egy kis olívaolajon, amibe tettem egy pici gerezd fokhagymát, majd a bacon maradék zsiradékján megpirítottam a kenyérkockákat is. Mikor ez is megvolt, szépen összekevertem mindent (a mozzarellát kis falatokra vágtam, jó lett volna még egy kis olajbogyó is bele:), és meglocsoltam kevés olívaolajjal. Nagyon finom lett. Ma valószínűleg mozzarella helyett tojással fogunk újra ilyet enni.

Végül, hogy a retkek és hagymák se sértődjenek meg, íme a legszebb darabok.

Áprilisi ültetések

Már nagyon vártam, hogy elmúljon az áprilisi tél, itt legalábbis egy hete szinte az volt, és végre megint ültethessek. Férjem és sógorom márciusi áldozatos munkájának köszönhetően megtisztult kertünk hátsó részében is egy tekintélyes terület, ahol már márciusban is vetettünk borsót, répát, petrezselymet, és most betársult melléjük egy kis cukkini és csemege kukorica is. Ez utóbbit nagyon szeretem főleg nyáron, Forma 1-es futamok kötelező kelléke családunkban a friss főtt kukorica, és még gyerekkoromban nagymamám a kertjében megengedte, hogy ültessek egy-két növénykét, így ez az első növény, amit sikerrel neveltem. Ideköltözésünk után is próbáltam már egy-két évben, de a ház körül nem nagyon szerette egyik helyet sem, remélem ez a hátsó ágyás jobban fog neki tetszeni. 

Ez ez utóbbit a cukkinival kapcsolatban is remélem, ugyanis tavaly ültettem azt is, de kb. 1 használható termés lett a 5 bokron összesen. Pedig ezzel azért is mertem próbálkozni, mert keresztanyukáméknak régen volt telkük, ahol egyszer ültettek, és aztán már kiirtani sem tudták, annyira terjedt, és eszméletlen mennyiségben termett, egész nyáron ettük is a rántott meg töltött cukkinit. Igaz, az még az a nagyobb fajta volt, és azt nem is szerettem annyira, de reméltem, hogy ezek a kisebb, salátacukkininek hívott tündéri példányok is bírják majd a gyűrődést, hát sajnos tavaly nem bírták, de remélem az új ágyás nekik is bejön.

Mint ahogy eddig a borsónak és a spenótnak tetszik, mert nagyon szépek és biztatóak:

spenótocska

borsó

A fűszerkertben továbbra is nagyon szépen alakulnak a retkek és a saláták. Mivel ez utóbbiakból mind szépen megmaradt a fagyok után is, ezért a középsőket most már menthetetlenül ki kell ritkítanom, hogy a szélsőkből szép fejek legyenek, fáj értük a szívem, de szerintem így zsengén is meg fogjuk kóstolni.

A ruccolák is burjánzanak, de a leveleik megint olyan spenót formájúak, mint azt egyszer már megtapasztaltam. Remélem idővel megnyúlnak, mert amikor legutóbb is ilyenek voltak, akkor nemcsak a külsejük, hanem az ízük sem emlékeztetett a ruccolára, pedig azt nagyon szeretjük, és most direkt másfajta magot is vettem. 

saláta
(a zacskón "május királya" névvel szerepelt, és ha továbbra is ilyen szépen halad, rá is fog szolgálni a nevére:)

ruccola

retkek

A palánták azonban sajnos az elmúlt napok kevés, de azért biztató napsütése ellenére sem nagyon indultak be, sőt némelyeket kifejezetten haldoklónak minősítettem. Bánatomat enyhítendő vágtam egy szelet friss, még langyos kenyeret, megkentem jó kis libazsírral, és kihúztam hozzá pár retket, és az első idei termés hamar megvigasztalt. A retkek ugyan még picik, de én pont ilyen zsengén szeretem:).