Locsolókra felkészülve

Igazából sosem rajongtam a Húsvéthétfőért, de a hagyományok ápolását támogatom, szép szokás ez, csak nem feltétlenül a lányoknak:). Gyerekkoromból csak a szomszéd kisfiúkra emlékszem, akik nem túl lelkesen, kötelességből végigjárták a társasházat a minél több csoki reményében. Aztán volt egy rövid időszak kamasz koromban, amikor élveztük, mert a hittanos közösségből a fiúk csapatostul jöttek, mi meg lányok összegyűltünk egyikünknél, és tűrtük a szódásszifonok és vödrök rohamát, mert a fővárosban sem locsol mindenki kölnivel. Az is nagyon jó volt, hogy tartottunk előtte csajos pizsipartyt, ahol együtt festettünk tojást, még írókázni is megpróbáltak megtanítani, de nekem ehhez semmi tehetségem nem volt sajnos. Most pedig már a lányomhoz jönnek a kis barátai, és bár kikötötte, hogy nem engedi, hogy meglocsolják, azért nagyon várja a holnapot, hogy mi lesz ez az egész, mert a tavalyira még nem emlékszik.

Mivel tavaly rossz élményeim voltak a tojásfestéssel, ezért idén kicsit másként szerepel nálunk a tojás. Tavaly ugyanis hetekig gyűjtöttem a vörös és lilahagyma héjat, hogy szép, természetes színű tojásokat fessek, majd miután a tojások kb. 1 árnyalattal lettek barnábbak ezek után, és elő kellett túrnom néhány ezeréves maradék festéket, hogy legalább valami színűk is legyen, és ezek után még a zéró kézügyességemmel mintákat is kellett még karcolni bele, na akkor azt mondtam, ezt egy időre hagyjuk.

Néhány hete aztán megláttam ezeket a dobozkákat, és akkor eldöntöttem, idén ilyeneket készítünk, és ebbe tesszük a csokitojást. Nem mondom, hogy ez feltételenül kevesebb macera, főleg,  hogy ugyan volt egy csomó maradék kartonom, mind kicsi lett, így a nagyobb része irattartókból készült. Ezt is kell azért díszítgetni, ebben sem vagyok egy bajnok, de annyiban könnyebb, hoyg sík a felület, atojással neekm mindig meggyűlt a bajom, a fommája okán is... 

Aztán tegnap még rámjött, hogy kell még valami kézzel készített és sütöttem még kis kekszeket (darálós keksz tésztából,  mert szerintem ez nagyon jól formázható tészta, és az íze is nagyon jó), kb. tojásformájút, és ezeket is megfestettem. Persze a piros ételfesték csak rózsaszín lett (bár képen egész pirosnak hat, de ez csak fények miatt van, élőben pink a javából), remélem a fiúk nem találják majd nagyon lányosnak (ovis korosztályban ez simán lehet), de a tojásforma szerintem egész tűrhető, főleg hogy forma híján pogácsaszaggatóval csináltam, úgy, hogy a kis köröket kicsit meghúztam. 

Kerti patika

Ebben a március végi télben jól esik olyan műsorokat nézni a tévében, ahol már a tombol a tavasz és virágoktól roskadoznak a kertek. Így akadtam egyik este a Spektrum Home-on a Kerti patikára. Nagyon megtetszett, mert bár manapság egyre nagyobb divat a kozmetikumok terén is a csináld magad, én általában elveszek ott, hogy elolvasom a hozzávalók listáját, és a felét nem is értem. Azt nem mondom, hogy a műsor házigazdája, James Wong nem szokott olyasmiket kavargatni, amikről nem hallottam, de a tegnapi adásban pont egy olyan dezodort készített, amihez minden össze tudtam volna szedni a kertből és az erdőből. 

Ezen fellelkesülve elhatároztam, hogy ha majd a hóhelyzet is engedi, és újra eljutok valami boltba, akkor veszek pár gyógynövénymagot, és ezen a fronton is elkezdek kísérletezni, hátha valami jól érzi magát nálunk. Egy kis körömvirágot ültettem tavaly is, és a szárazság ellenére jól bírta, de csak rovarűzőként funkcionált, a növényt nem használtuk fel, pedig mennyi mindenre jó lett volna! Legjobban viszont az echinacea (kasvirág) tetszett meg, mert az is nagyon hatékony számos téren, de emellett gyönyörű szép virág, szóval díszítésnek sem utolsó.

Melengető desszert a márciusi télben…

… és még a maradékok felhasználásra is nagyon jó. Volt ugyanis itthon néhány kicsit már ráncos almám, némi Rama, viszont tojás egy szál se, így nagyon megörültem ennek a receptnek Urban:eve-nél.

Hozzávalók

• kb. 1 kg alma (vagy alma és körte vegyesen, vagy csak körte, szilva…)
• 3 evőkanál baracklekvár
• 10 dkg hideg vaj (plusz még valamennyi a tepsi kikenéséhez)
• 3 evőkanál cukor (felesben vagy teljesen barnával isteni)
• 1 tasak vaníliás cukor
• 20 dkg liszt
• 1 teáskanál fahéj

A sütőt 180°C-ra előmelegítem. A tepsimet kivajazom, az almát (és/vagy körtét) meghámozom, kimagozom, felkockázom, és beleszórom a tepsibe. Rájuk merem a baracklekvárt, és ugyanazzal a kanállal egy kicsit átkavarom őket, hogy mindenhol érje a lekvár a gyümölcsöt. A hideg vajat a cukorral (ízlés szerint nyugodtan lehet több is, én a lekvár miatt nem teszek bele többet), vaníliás cukorral, fahéjjal és liszttel összekeverem kézzel, addig sündörgetem az ujjaim között a hozzávalókat, amíg jó kis morzsás nem lesz. A morzsát rászórom a gyümölcsre, és mehet is be a sütőbe az egész, amíg pirosas nem lesz a teteje, kb. 25-30 perc.

Előkészítés  max. 10 perc, nekem csak azért volt kicsit több, mert lereszeltem az almát. Sütéssel együtt bő fél óra alatt van egy isteni desszertünk, és még szennyes is alig, mivel a ebben a cuki kerámia formában tök jól lehet tálalni (és egyből megenni isJ). Egyszerűen nagyszerű. és még a 3 éves is evett legalább egy kis gyümölcsöt.

Az én francia hagymalevesem

Azért titulálom sajátomnak, mert igazából nem tudom, milyen az autentikus francia hagymaleves (már ha van ilyen, inkább gyanítom van normand vagy breton stb. ). Amit viszont itthon eddig éttermekben ettem (általában cipóban találva, tejszínnel dúsítva), az sosem ízlett, Franciaországban pedig még nem volt alkalmam kipróbálni.

A recept alapja egy Rachel Allen műsor volt, amelyben bisztró ételeket készített, és bemelegítésként elment egy közeli bisztoba (ha jól tudom, ő ír, így véletlenül se franciába:), és ott a séffel közösen készítettek egy hasonlót.

Hozzávalók 1 személyre (ugyanis leginkább magamnak készítem így Nagyböjtben péntekenként hús nélküli egyszerű vacsinak, és egyelőre csak én tartom a böjtöt a családban):

• 2 közepes fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 3 dl húsleves (persze kockából is lehet, de azért sokkal jobb, ha van egy kis maradék lefagyasztva a hűtőben, és ilyenkor pont fel lehet használni, de böjti változatban zöldségleveskockából szoktam csinálni).
• 1-2 szelet kenyér
• tejszínes krémsajt
• bazsalikom
• só, bors, olaj

A hagymát olajon (de ha zsíron, akkor még finomabb) megfonnyasztjuk, megsózzuk, és először lefedve puhára pároljuk, majd fedő nélkül szép barnára lepirítjuk. Ekkor szoktam hozzáadni egy-két gerezd apróra vágott fokhagymát, hogy ne égjen meg, amíg a hagyma megsül. Felöntjük a húslevessel, és összeforraljuk néhány percig, hogy az ízek összeérjenek. Ízlés szerint sózzuk/borsozzuk, de mivel a húsleves maga már fűszeres, így azért óvatosan. 

Rachel Allenék úgy tálalták, hogy bedörzsöltek fokhagymával egy szelet pirítóst, megszórták sajttal, és rátették egy csészébe adagolt levesre, majd  grillsütőben szépen addig pirították, míg a sajt aranybarna lett. Isteni lehet, de én a magam örömére nem izzítom be a sütőt, így ezt annyival egyszerűsítettem, hogy a pirítóst a jó kis fokhagymás/bazsalikomos sajtkrémmel megkentem, és így tettem a levesbe. Először persze furcsa lehet a levesbe pottyantott kenyér, de az egész étel pont attól isteni, hogy a pirítós magába szívja a leves csodálatos ízét. 

2013-as elhatározások

Tavaly úgy indultunk neki a tavasznak (és a blognak) is, hogy 2012 a kertünk éve lesz. Ez azért annyira nem így alakult, és erre csak részben mentség a májusban érkezett bébi és mellé az ovikezdő 3 éves:). A fő ok a lustaság, na és az aszály, mert azért az tavaly gyilkos volt minden téren.

Múlt héten valamelyik napsütéses napon rámtört az ültethetnék, de mivel nem lévén túl gondos kiskertész, és nem néztem át már télen a maradék magokat, így nem nagyon találtam ültetnivalót, ezért aztán másnap neki is indultam vásárolni, és ezeket a szépségeket szereztem:

A tavalyi tapasztalatok alapján, ami nem megy, azt nem erőltetjük, úgyhogy tényleg csak azt termeljük, amit szeretünk, és amik szeretik ezt a gyatra földet is. Mert az viszont nem erre van kitalálva, így idén nagy tervem, hogy egész nyáron gyűjtöm a hozzávalókat, és ősszel megcsináljuk a Bálint Gazda által mindig ajánlott magaságyat. Meg egyszer majd az akvapóniát is, de arra anyagi forrást is kell gyűjteni.

Addig pedig, amit csak lehet, azt ládába és cserépbe ültetek, csak az megy hátra, aminek kell a nagy hely, és ami minden viszontagság ellenére is elkényeztetett tavaly, ez pedig a cukkini. Idén megpróbálkozunk mellé egy kis sütőtökkel is, mert azt nagyon megszerettük a télen (bébiételt sokat főztem belőle, a maradékból meg lett sok finom fűszeres leves a nagyoknak).

Mivel végre sikerült újra nagyjából befedni a garázst (a tetőnélkülség egy borzasztó hosszú építésügyi procedúra kellemetlen mellékhatása volt), így végre felszabadult az kis terület (ahol eddig a cserepek pihentek), ahol 5 évvel ezelőtt egyszer ültettem már paradicsomot, és csodálatosan jól termett, így idén újra megpróbálom, remélem újra szeretni fogják a helyet.

Mivel a ruccola már nagyon hiányzik így az ablakba vetettem egy ládába, és már kezdenek kibújni. Ezt tavaly csak szabadföldben próbáltam, kíváncsi vagyok, cserépben mennyire szeret lenni. A fűszerkertbe pedig elültettem két sor hagymát, és egy kis répát is, és örömmel láttam, hogy az ősszel elültettet fokhagyma kibújt. Ez kellemes meglepetés volt. Bálint Gazda egyik őszi hírlevelében írta valamikor, hogy még érdemes fokhagymát ültetni, így akkor gyorsan elültettem a maradékot, aztán jól meg is feledkeztem róla.

Bár fentebb azt írtam, hogy csak azzal próbálkozunk, amivel érdemes, egy dolog mégis van, amit nem tudok feladni, a bazsalikom. Egyszer sok éve sikerült magról is, azóta  minden év újabb kudarc volt, így a tavalyi is, de most megint vettem egy újabb gyártmányú magot, és az ablakban már vetettem egy kicsit cserépbe 2 napja, remélem ez végre bejön.