Kenyérsütés újra és újra

Azért írtam ezt a címet, mert ez egy végtelen történet. Szerintem, aki rendszeresen süt kenyeret, az tudja, hogy sosem lesz ugyanolyan, és ha találunk egy új ötletet/receptet, az lehet elsőre szuper, és másodszorra akár rémes is, aztán egyszercsak megint jó lesz. Persze rögtön lehet erre mondani, hogy ez a liszten múlik, és persze ebben is van igazság, de ugyanannak a csomagnak az egyik feléből lett már saját minősítésemben 10 pontos, majd a másik feléből másnap 6 pontos kenyerem is.

Volt egy recept, amit nagyon lelkesen próbáltam ki, mert irtó egyszerű, és megörültem neki, hogy ezentúl semmi dagasztás, gépsikálás, csak este bekavarjuk, másnap sütjük, és élvezzük. Én élveztem is, de a férjem egy hét után bevallotta, hogy neki bizony annyira nem ízlik, a lányom meg csak egyszerűen alig evett belőle, ha ez volt a vacsi. Nekem pedig bejött, és nemcsak a kevés munka miatt, hanem az íze és az állaga is, bár igaz, hogy ugyan számtalan variációban sütöttem (lefedve végig, magas hőfokon, felénél alacsonyra véve … stb.) a belseje sosem sült át 100%-ig.

A receptet én a Nők Lapjában olvastam, de itt is elérhető: http://okoanyu.blog.nlcafe.hu/2012/06/13/a-tokeletes-bogres-kenyer-receptje/. Nekem ez elég szűkszavú volt, így rákerestem a forrásra is, és ott elolvastam legalább 100 kommentet, amikben a kérdéseimre nagyrészt választ is kaptam, így inkább ezt ajánlom mindenkinek:

http://dolcevitablog.hu/2007/07/tokeletes-lukacsos-ropogos-szelu-kenyer-ezt-sosem-gondoltam-volna-2/

A kenyér tényleg nagyon egyszerű, és tényleg nagyon ropogós lesz a héja, az íze engem leginkább a spar-ban kapható paillasse kenyerekre emlékeztet, és valóban működik magos verzióban is, bár akkor nekem kicsit  még laposabb lett. Fogok még sütni, az biztos, de volt egy alkalom, amikor este nem készítettem össze, mert másnapra programunk volt, és nem terveztem kenyérsütést, de miután ugrott a program, kellett a kenyér, így visszatértem az alapokhoz,  amit első bejegyzésemben is írtam, Stahl Judit kenyeréhez, de ha már beruháztam egy jénaira a dolce vitás kenyérhez, kipróbáltam, hogy vajon Stahl Judit kenyere működik-e a jénaiban, és annyira működött, hogy azóta csak ezt süthetem, mert ez tényleg szuper lett, és férjem az mondta, hogy most már nem kísérletezzek, mert ennél jobb nem lesz, neki ez kell minden napra. Ropogós ennek is héja, de a belseje is átsül, pedig nem lesz olyan lukacsos, de mégis jobb, mert karakteresebb, igazi házi kenyér íze van. Mivel már vagy 1 hónapja egy héten legalább 3-4-szer ezt sütöm, és eddig még mindig tökéletes lett, ezért azt hiszem, egyelőre nekünk most ez a tökéletes kenyér (Stahl Judit nyomán, saját tapasztalatokkal bővítve).

Hozzávalók:

• 3,1 dl langyos víz
• 1 evőkanál cukor
•  1 evőkanál só
• 1,5 evőkanál olaj
• 500 g finomliszt
• 1 instant élesztő

 Elkészítés: a hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és én a teljes kiőrlésű kenyér programot szoktam elindítani, mert a gépem dagasztós (sütés nélküli) programja nekem nem dolgozza ki olyan szépen a tésztát, mint ez (aldis sütőm van). Régen csak addig hagytam benne, amíg bedagasztotta, aztán kivettem, és külön tálban kelesztettem, de egyszer bent felejtettem, és ott is jól megkelt, így azóta már ezzel sem kínlódok, bent kelesztem kb. egy órát (de tovább ne, mivel egy idő után ez a program meg is süti). Ezután a jénait a hideg sütőbe beteszem, és maximumra (ez nekem 220 fok) előmelegítem (én a legolcsóbb tescos jénait vettem, 2.9 l-es ovális, nem pattan szét felmelegítés közben, és szép kenyérformát ad, ehhez a mennyiséghez nagyjából ez a méret kell, majdnem pont kitölti). Közben a tésztát oválisra formázom, és amíg melegszik a sütő, ez még keldegél egy kicsit, majd ha már forró, akkor óvatosan kiveszem az edényt, szórok bele pici lisztet, és belepottyantom a tésztát.  

második kelesztés közben

amikor bepottyantom a tálba, kicsit összeesik, de nem kell félni,mert szépen kisimul a végére

Nem kell félni, nem ragad bele, nekem eddig csak egyszer volt ilyen, de akkor dupla adagot csináltam egy másik, szögletes jénaiban, ami elég vacak már, szóval ott inkább az edénnyel volt a gond, de kis rázogatással abból is kijött, mert csak egy ponton volt leragadva. Kb. fél órát sütöm, de inkább szín alapján szoktam dönteni, én sötétebben szeretem, akkor ropogósabb a héja. Rácson hagyom kihűlni.  A kisült kenyér kb. 750 g-os lesz, mivel nagyon finom, 3 ember simán bepuszilja egy vacsira.

A lisztet néha 400 g finomliszt + 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt arányban variálom (ez a maximum teljes kiőrlésű mennyiség nálunk, amivel még a család is megeszi), és ilyenkor egy löttyintésnyivel több vizet adok hozzá, illetve szoktam bele szórni lenmagot is.

A teteje mindig kicsit megreped, ha bevágom, akkor is, de szerintem így is szép:).

ilyen szépen kitölti a jénait

Ballonfest

Évek óta terveztük, hogy egyszer végre elmegyünk az agárdi hőlégballon fesztiválra (http://velenceito.info/programok/xviii-velencei-tavi-nemzetkozi-holegballon-karneval/), de mindig csak a messziről észrevett hőlégballonokról jutott eszünkbe, hogy megint lemaradtunk. Tegnap viszont időben eszünkbe jutott, így az esti felszállásokra pont odaértünk. Csodálatos látvány, ahogy hatalmas munkával felfújják ezeket a gyönyörű ballonokat, amik aztán könnyedén felszállnak pillanatok alatt. És bár lélegzetelállító lehet fentről a látvány, és tériszonyos sem vagyok, de azt hiszem ahhoz még gyűjtenem kell néhány évig a bátorságot, hogy be is merjek szállni egyszer valamelyikbe.

Nálunk még tombol a nyár…

ugyanis volt egy kis eső szerdán, de csak kb  fél óráig, majd másfél napig fűjt erős, hűvös szél, aztán ma megint csak verőfény és szárazság. Persze jó ez a szeptemberi nyár, de már a fű is lassan mindenhol kiszárad…

Augusztusban nem jutottam ide, hogy írjak, mert kicsit rohanósra sikerült, sok programunk volt, és néha nem is tudtam mindent rendesen kiélvezni, mert folyamatosan másnapra kellett főzni, készülődni, előre csomagolni, de jó volt, mert eljutottunk még pár napra nyaralni, részt vehettem a tisztavatáson (sógorom hadnagy lett) és párszor még strandoltunk is a környéken, így egész jól kibírtuk a hőséget.

A veteményesről ez azonban sajnos nem mondható el. Érdekes módon a paradicsom is kicsit csalódás lett, ugyanis hiába locsoltam, nagyon későn kezdett csak érni, és akkor se sok. Pedig Bálint Gazda szerint egy négy fős családnak néhány tő paradicsom is elég, mi csak férjemmel esszük egyelőre, mégis hiába van vagy 15 tő, mégis épp csak annyi jut, amit vacsihoz megeszünk, befőzésről, aszalásról csak álmodozunk. Pedig több félét vettem, korait is, mégse érett be korábban.  Júliusban a 2 tő paprika roskadozott a terméstől, és nem volt hozzá pár szemparadicsom egy lecsóhoz. A legjobban persze az ismerősöktől kapottak néznek ki még a rekordszárazság után is, mondtam is nekik, hogy jövőre is kérek, mert bár jó sokszor kellett kötözgetni a nagy szelek után, de megérte, mert nagyon finomak ezek a körte formájú kis bogyók.

Ezek pedig a magról vetett kísérleti példányaim, elég kis nyamvadtak, nem hittem volna, hogy egyáltalán lesz rajtuk bármi (a zacskó szerint egy tövön több száz (!) szem várható ládás nevelésben), de az a pár szemecske nagyon fincsiJ.

A paprika viszont amilyen jó volt júliusban, annyira gyötrődik azóta, már nem is nőnek és az ízük se emlékeztet a régire, pedig úgy örültem, hogy ennyit terem, de úgy látszik a második terméshullám nem  az igazi.

A cukkinik egy időben irtóra mentek, de a szárazság őket is kikezdte, most már csak elvétve akad egy-egy, próbáltam befőzni, de nem lehet, csak valami savassal  (paradicsommal vagy savanyúságnak), mert magában eltéve hiába dunsztoltam serényen, mégis megromlott.

A júliusi földibolha vész után a következő ruccolatermést is megették, egy pár napig tudtam élvezni a friss leveleket, de aztán jött a támadás, és bár lefújtam hamar, csak remélni tudom, hogy a télre vetett fekete retek frissen kibújt levélkéire már nem jutottak el.

A répák  egycseppkerthez hasonlóan nálunk is úgy be vannak állva a földbe, hogy csak annyit tudok belőle kiszedni, ami a lányomnak elég egy levesbe, mert neki néha főzök külön, nagy leveses, legalább ő egyen vegyszermentesetJ. De vetettem újat is még ládába, hogy amikor már a fiatalúr is ehet, akkor még neki is legyen, remélem nem jön túl korán a tél, és még beérik addigra. 

Vetettem még madársalátát is, ez már idén a 2. próbálkozás, az első nem kelt ki, valami vacak mag lehetett, a mostani egyelőre elég biztató, ha már rukkola nincs, remélem ebből még lesz egy kis saláta. De a rukkolát sem adom fel, de kintre már nem vetek, viszont próbálkozni fogok bent cserépben, hátha sikerül. A fűszernövények nem mentek bent, de talán ez sikerül.

új répácskák

madársaláta kezdemények