Újra itt

Jó hosszú ideje elmaradtam a blogger térből, de Bogyó kedves invitálására visszatértem!

Elmaradásom kezdődött nyáron azzal, hogy elszállt a gépemből egy csomó szép fotó, amikhez gondolatban már több bejegyzést is kitaláltam, ez eléggé elkedvetlenített, majd nyár végén 15 hónapos kisfiam egy óvatlan pillanatban belekortyolt a 20%-is ecetbe, és ezzel beutalta magát 3 hétre a Heim Pál kórházban. Nehéz időszak volt, de egy életre megtanultam, hogy az ecet a legerősebb tisztítószer, ugyanis aki hipót ivott, az csak két hétig volt bent… Persze sok minden mást is megtanul az ember, ha 3 hétig egy gyerekkórházban van, életre szóló tapasztalás, mindenféle szinten és értelemben. 

Ennyi idő pont elég volt arra, hogy a kertben minden lekókadjon, így ősszel már nem volt miről írnom, de az enyhe novembernek köszönhetően végre megvalósult egy régi álmom, férjem megcsinálta a magaságyást, és komáméktól kaptunk hozzá jó kis szarvasmarha trágyát is, így a régi hátsó ágyás, a fűszerkert és az új, remélhetőleg a sorban csak első magaságyás tavaszra várja majd első lakóit. Palántákat valószínűleg idén sem nevelek, főként mert a legjobb paradicsom, ami az utóbbi években sikerült olyan fajta volt, hogy palántanevelés nélkül elültettem kb. májusban, és hamarabb termett, mint a megvett puccos palánták. Csak sajnos már nem emlékszem, hol vettem ezt a jó kis magot, de talán valamelyik diszkontláncban, remélem majd egy tavaszi akcióban felfedezem az egyikben.

Ősszel vettünk még két gyümölcsfát, egy cseresznyét, mert az valahogy kell, és szerencsére a szomszédban is vagy, így egy is elég volt belőle, és egy őszibarackot, mert az azon kevés gyümölcs egyike, amit én szeretek, és mert idén készítettünk őszibaracklekvárt is, és egyértelműen az lett a gyerekek kedvence. 

A meggyfánk pedig annyit termett, hogy nemcsak több kör sütemény lett belőle (friss és fagyasztott állapotából) de még 3 üveg lekvár is készült, ami ugyan csak 2. lett az őszibarack után, de a korábbi kedvenc sárgabarackot egyértelműen legyőzte.

Teraszunk fő ékessége pedig a legkedvesebb születésnapi ajándékom férjemtől, egy tündéri raklap asztal, melyhez kisfiam keresztszüleinek fészeréből került még két szép régi fonott szék is, gyönyörűen felújítva. Jövőre már megrendeltem hozzá egy raklap hintaágyat is, de annyira nem volt elragadtatva az ötlettől, mert ugyan nagyon egyszerűnek tűnik, de azért nagy munka volt, de megérte. 

Végre itt a nyár!

Remélem végre tényleg megérkezett a nyár, ha már tavasz nem nagyon volt. Igaz, a sok eső azért hasznos volt, megtelt az esővízgyűjtőnk, és egyes növénykék nagyon szépen fejlődnek, meg persze a gaz is burjánzik, de ez már csak így van.

A borsók nagyon biztatóak, pedig ezt csak a lányom kedvéért ültettük, mert nagyon szereti nyersen, remélem idén nem lepik el a levéltetvek, mert akkor ültetünk még másodvetést is. Tavaly erre nem tudtam rávenni magam, miután az elsőt megették.

  

A fűszerkert is burjánzik, de sajnos a rozmaring kezd mindent elnyomni, és a kakukkfű már nagyon küzd, igaz a másik oldalról a citromfű is támadja. Férjemnek nagyon tetszik ez az elvadult burjánzás, pedig én kiszedném a citromfüvet, mivel nem használjuk, de tényleg szép, úgyhogy inkább veszek egy új kakukkfüvet elültetem máshova, ahol nem nyomja el semmi. Szeretnék egy citromillatú kakukkfüvet is, mert Jamie Oliver mindig áradozik róla, hogy az valami fantasztikus, remélem sikerül majd valahol találnom, mert irtó kíváncsi vagyok rá.

 

A paradicsomoknak nagyon szép kis ágyást csináltunk, és bevetettem minden természetes védekező módszert is, egyik oldalt körömvirágot ültettem, a két szélén büdöske virágzik, középre pedig több körben is ültettem bazsalikomot. Ennek ellenére az általam nevelt kis palánták nem érzik túl jól magukat odakint, pedig csak akkor kerültek ki, amikor már nagyon jó idő volt, mégis furán fényesedik a levelük, ez nem tudom ilyen baj lehet. A készen vett palánták levelei sem a legszebbek, de legalább már virágoznak, a paprikák pedig lassan teremnek is. 

A cukkini nagyon megnőtt a sok esőtől, remélem lassan virágba is borul. Ültettem viszont sütőtököt is, de egy mag sem kelt ki, pedig sokat ültettem, és a mag is bőven jó még, nem tudom, mi lehetett a baj, azért lehet, hogy máshol még elvetek párat.

A rukkola és a saláta egyértelműen jobban érzi magát szabad földben, mint ládában, hiába írják mindkettőre, és hogy egész évben termeszthető akár ablakban is, a rukkolát próbáltam ablakban, majd kint ládában, de megrekedt, kint viszont 2 hét után majdnemhogy szedhető. Remélem a saláta tényleg megvédi majd a földibolhától.

Szeretem nagyon a  virágokat, de idén a virágoskertünk sajnos nagyjából megszűnt létezni. Régen voltak rózsáink, de a tavalyi télen kifagytak, és még nem volt keret pótolni őket. Idén az össze maradék virágmagom elvetettem, de mivel  nagy részük lejárt, ezért nem is keltek ki :(. Viszont balkonládába azért vettem a kedvenceimből, petúniából és pistikéből, lányom kedvéért rózsaszínt és lilát. 

A muskátlit sokáig nem szerettem, gyerekkoromban mindig volt az erkélyünkön, de a gyatra fényviszonyok miatt mindig csak gyötrődtek, és anyunak mindig csak a bosszúság volt velük, hogy bezzeg a nagynénéménél mennyivel szebbek, szóval nem volt róluk jó emlékem, és akkor még teleltetni is kellett őket valahol. Idén viszont rámjött, hogy egy kertes házhoz azért a muskátli valahogy csak hozzátartozik, de hogy annyira azért ne legyen klasszikus, és a többi balkonnövényhez is passzoljanak, így a lányommal lilákat választottunk. Remélem jól érzik majd magukat, és a leanderrel együtt sikerül majd őket is átteleltetni, és sokáig örömünkre lesznek.

Ami pedig egyik évben sem maradhat el, az a bodzaszörp. Idén már 2 adagot is főztem mindkettőt Bogyó tavalyi írásai nyomán, és nagyon finom lett, az elsőbe ugyan kevesebb cukrot tettem, az id finom lett, de nem lett igazán szörp állagú, így a másodiknál már nem spóroltam a cukorral, és meg is érte!

 

ennél több lett, de nem volt több szörpös üvegem, így azok sima befőttesüvegbe kerültek

Ez pedig az ovis anyák napi ajándék, kislányom első saját növénykéje, remélem hamarosan virágozni is fog, most került ki joghurtos pohárból nagyobb cserépbe, férjem leparlagfűzte, én büdöskének hívom, de persze elegánsan bársonyvirágnak is mondják.

 

 

A fűszerkert apró örömei

A fűszerkertecskénk csodálatosan virágba borult. Még tavaly kaptam Apukámtól egy zsálya palántát, és bár azt hittem, egyéves növény, szépen túlélte a telet, és az elmúlt napokban gyönyörű lila virágokkal ajándékozott meg.

Az oregano is nemsokára virágzzik, és bár sosem eszünk belőle, mert valahogy a bolti szárított ebből bizony jobban ízlik, mégsincs szívem kiszedni, mert olyan szépen burjánzik.

Még nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy végre egy kis bazsalikom is megeredt magról. Amit vagy 2 hónapja ültettem az ablakban cserépbe, az ugyan nem jutott tovább a szokásos 1 cm-es vegetálásnál, de a 3 hete szabadföldbe ültetettek már egészen biztatóak. Igaz, a magoknak csak kb. 20 százaléka kelt ki, így mindjárt ültettem is újabbakat, de ezek máris sokkal szebbek, mint az utóbbi 5 évben bármelyik kísérlet.

vegetáló 2 hónaposok

biztató ifjoncok

A metélőhagyma viszont megint nem kelt ki, valószínűleg vacak volt a mag, de valahogy ez a növény sosem sikerült még, semmilyen magfajtából, a borsikafű viszont nagyon biztató.

borsikafű

Ami pedig a többieket illeti, a ruccolának nem tetszik a dézsás élet, mert bár 1 hete még nagyon szép volt, egyszercsak megbarnult, és azóta megrekedt. A spenót sem szeret cserépben, és a saláták sem élvezik, így mindenből ültettem inkább szabadfölbe. Több helyen is olvastam, hogy a saláta elűzi a földibolhát, így a ruccolával egymás mellé kerültek, remélem hatásos lesz, de lehet benne valami, mert tavaly az első ruccolatermésünknek egészen addig semmi baja nem volt, amíg ki nem szedtem a közeléből a salátákat.

A madársalátával nem tudom, mit kezdjek, mert bár egész jól néz ki, de két hónap alatt ez nem nagy eredmény tőle, főleg, hogy tavaly ősszel 5-6 hét után már szedhető volt, szép, méretes levelekkel, most meg 1-2 cm-en megrekedt, de még kap egy kis időt, remélem rászolgál a türelemre.

Végre egy délután a kertben

Délelőtt elővehettem végre a kerti papucsom - nekem igazából innentől kezdődik az idény, elég egy kardigánt magamra kapni, a teraszajtóban beleugrani a papucsba, és már kint is vagyok egy kis kakukkfűért, vagy éppen ültetni valamit. 

Egyelőre még mindig csak dézsákba és a fűszerkertbe ültetek, a korábban elvetetett retek, madársaláta és spenót mellé ma készült egy ruccolás dézsa (mivel az ablakban ültetett nem igazán akar fejlődni), és egy kisebb edénybe borsikafű is. Ezt a növényt bevallom, eddig csak tévében láttam, és mivel a dietetikusok mindig lelkesen elmondják, hogy kíméletesebb ezzel főzni, mint borssal, régóta ki akartam próbálni, de tavaly valahogy kimaradt, viszont a mag lejárt, így nem fűzök hozzá sok reményt, de egy esélyt megérdemel. Került még a fűszerkertbe egy kis metélőhagyma is, ezzel is próbálkoztam már, nem sok sikerrel, reméljük most jobb lesz.

ruccola kezdemények az ablakban, talán a kevés napfény miatt ilyen nyomik

A bazsalikom biztató, de ez az a pont mindig, ahol megreked, így még nem élem bele magam.

Idei első komoly beruházásunk egy szép nagy esővízgyűjtő. Persze jó lett volna, ha kicsit hamarabb érkezik, de azért remélem lesz még később is eső, amit begyűjthetünk vele.

Minden évben elcsábulok a vetőmagoknál a virágokra is, de ezekkel sincs túl sok sikerélményem, így aztán tavaly már csak vásároltam, de jóformán nem is ültettem belőlük. Most viszont  Alan Titchmarsh Kertész leszek c. könyvének újraolvasását követően fellelkesültem, és teszek ismét egy próbát velük.

Ami pedig szintén a tavasz végérvényes beköszöntét jelzi nálam, az a szerény, de annál szebb ibolya virágzása, nem tudom megállni, hogy ne szedjek mindig egy picikét az út mellől. 

Locsolókra felkészülve

Igazából sosem rajongtam a Húsvéthétfőért, de a hagyományok ápolását támogatom, szép szokás ez, csak nem feltétlenül a lányoknak:). Gyerekkoromból csak a szomszéd kisfiúkra emlékszem, akik nem túl lelkesen, kötelességből végigjárták a társasházat a minél több csoki reményében. Aztán volt egy rövid időszak kamasz koromban, amikor élveztük, mert a hittanos közösségből a fiúk csapatostul jöttek, mi meg lányok összegyűltünk egyikünknél, és tűrtük a szódásszifonok és vödrök rohamát, mert a fővárosban sem locsol mindenki kölnivel. Az is nagyon jó volt, hogy tartottunk előtte csajos pizsipartyt, ahol együtt festettünk tojást, még írókázni is megpróbáltak megtanítani, de nekem ehhez semmi tehetségem nem volt sajnos. Most pedig már a lányomhoz jönnek a kis barátai, és bár kikötötte, hogy nem engedi, hogy meglocsolják, azért nagyon várja a holnapot, hogy mi lesz ez az egész, mert a tavalyira még nem emlékszik.

Mivel tavaly rossz élményeim voltak a tojásfestéssel, ezért idén kicsit másként szerepel nálunk a tojás. Tavaly ugyanis hetekig gyűjtöttem a vörös és lilahagyma héjat, hogy szép, természetes színű tojásokat fessek, majd miután a tojások kb. 1 árnyalattal lettek barnábbak ezek után, és elő kellett túrnom néhány ezeréves maradék festéket, hogy legalább valami színűk is legyen, és ezek után még a zéró kézügyességemmel mintákat is kellett még karcolni bele, na akkor azt mondtam, ezt egy időre hagyjuk.

Néhány hete aztán megláttam ezeket a dobozkákat, és akkor eldöntöttem, idén ilyeneket készítünk, és ebbe tesszük a csokitojást. Nem mondom, hogy ez feltételenül kevesebb macera, főleg,  hogy ugyan volt egy csomó maradék kartonom, mind kicsi lett, így a nagyobb része irattartókból készült. Ezt is kell azért díszítgetni, ebben sem vagyok egy bajnok, de annyiban könnyebb, hoyg sík a felület, atojással neekm mindig meggyűlt a bajom, a fommája okán is... 

Aztán tegnap még rámjött, hogy kell még valami kézzel készített és sütöttem még kis kekszeket (darálós keksz tésztából,  mert szerintem ez nagyon jól formázható tészta, és az íze is nagyon jó), kb. tojásformájút, és ezeket is megfestettem. Persze a piros ételfesték csak rózsaszín lett (bár képen egész pirosnak hat, de ez csak fények miatt van, élőben pink a javából), remélem a fiúk nem találják majd nagyon lányosnak (ovis korosztályban ez simán lehet), de a tojásforma szerintem egész tűrhető, főleg hogy forma híján pogácsaszaggatóval csináltam, úgy, hogy a kis köröket kicsit meghúztam. 

Kerti patika

Ebben a március végi télben jól esik olyan műsorokat nézni a tévében, ahol már a tombol a tavasz és virágoktól roskadoznak a kertek. Így akadtam egyik este a Spektrum Home-on a Kerti patikára. Nagyon megtetszett, mert bár manapság egyre nagyobb divat a kozmetikumok terén is a csináld magad, én általában elveszek ott, hogy elolvasom a hozzávalók listáját, és a felét nem is értem. Azt nem mondom, hogy a műsor házigazdája, James Wong nem szokott olyasmiket kavargatni, amikről nem hallottam, de a tegnapi adásban pont egy olyan dezodort készített, amihez minden össze tudtam volna szedni a kertből és az erdőből. 

Ezen fellelkesülve elhatároztam, hogy ha majd a hóhelyzet is engedi, és újra eljutok valami boltba, akkor veszek pár gyógynövénymagot, és ezen a fronton is elkezdek kísérletezni, hátha valami jól érzi magát nálunk. Egy kis körömvirágot ültettem tavaly is, és a szárazság ellenére jól bírta, de csak rovarűzőként funkcionált, a növényt nem használtuk fel, pedig mennyi mindenre jó lett volna! Legjobban viszont az echinacea (kasvirág) tetszett meg, mert az is nagyon hatékony számos téren, de emellett gyönyörű szép virág, szóval díszítésnek sem utolsó.

Melengető desszert a márciusi télben…

… és még a maradékok felhasználásra is nagyon jó. Volt ugyanis itthon néhány kicsit már ráncos almám, némi Rama, viszont tojás egy szál se, így nagyon megörültem ennek a receptnek Urban:eve-nél.

Hozzávalók

• kb. 1 kg alma (vagy alma és körte vegyesen, vagy csak körte, szilva…)
• 3 evőkanál baracklekvár
• 10 dkg hideg vaj (plusz még valamennyi a tepsi kikenéséhez)
• 3 evőkanál cukor (felesben vagy teljesen barnával isteni)
• 1 tasak vaníliás cukor
• 20 dkg liszt
• 1 teáskanál fahéj

A sütőt 180°C-ra előmelegítem. A tepsimet kivajazom, az almát (és/vagy körtét) meghámozom, kimagozom, felkockázom, és beleszórom a tepsibe. Rájuk merem a baracklekvárt, és ugyanazzal a kanállal egy kicsit átkavarom őket, hogy mindenhol érje a lekvár a gyümölcsöt. A hideg vajat a cukorral (ízlés szerint nyugodtan lehet több is, én a lekvár miatt nem teszek bele többet), vaníliás cukorral, fahéjjal és liszttel összekeverem kézzel, addig sündörgetem az ujjaim között a hozzávalókat, amíg jó kis morzsás nem lesz. A morzsát rászórom a gyümölcsre, és mehet is be a sütőbe az egész, amíg pirosas nem lesz a teteje, kb. 25-30 perc.

Előkészítés  max. 10 perc, nekem csak azért volt kicsit több, mert lereszeltem az almát. Sütéssel együtt bő fél óra alatt van egy isteni desszertünk, és még szennyes is alig, mivel a ebben a cuki kerámia formában tök jól lehet tálalni (és egyből megenni isJ). Egyszerűen nagyszerű. és még a 3 éves is evett legalább egy kis gyümölcsöt.