Az én francia hagymalevesem

Azért titulálom sajátomnak, mert igazából nem tudom, milyen az autentikus francia hagymaleves (már ha van ilyen, inkább gyanítom van normand vagy breton stb. ). Amit viszont itthon eddig éttermekben ettem (általában cipóban találva, tejszínnel dúsítva), az sosem ízlett, Franciaországban pedig még nem volt alkalmam kipróbálni.

A recept alapja egy Rachel Allen műsor volt, amelyben bisztró ételeket készített, és bemelegítésként elment egy közeli bisztoba (ha jól tudom, ő ír, így véletlenül se franciába:), és ott a séffel közösen készítettek egy hasonlót.

Hozzávalók 1 személyre (ugyanis leginkább magamnak készítem így Nagyböjtben péntekenként hús nélküli egyszerű vacsinak, és egyelőre csak én tartom a böjtöt a családban):

• 2 közepes fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 3 dl húsleves (persze kockából is lehet, de azért sokkal jobb, ha van egy kis maradék lefagyasztva a hűtőben, és ilyenkor pont fel lehet használni, de böjti változatban zöldségleveskockából szoktam csinálni).
• 1-2 szelet kenyér
• tejszínes krémsajt
• bazsalikom
• só, bors, olaj

A hagymát olajon (de ha zsíron, akkor még finomabb) megfonnyasztjuk, megsózzuk, és először lefedve puhára pároljuk, majd fedő nélkül szép barnára lepirítjuk. Ekkor szoktam hozzáadni egy-két gerezd apróra vágott fokhagymát, hogy ne égjen meg, amíg a hagyma megsül. Felöntjük a húslevessel, és összeforraljuk néhány percig, hogy az ízek összeérjenek. Ízlés szerint sózzuk/borsozzuk, de mivel a húsleves maga már fűszeres, így azért óvatosan. 

Rachel Allenék úgy tálalták, hogy bedörzsöltek fokhagymával egy szelet pirítóst, megszórták sajttal, és rátették egy csészébe adagolt levesre, majd  grillsütőben szépen addig pirították, míg a sajt aranybarna lett. Isteni lehet, de én a magam örömére nem izzítom be a sütőt, így ezt annyival egyszerűsítettem, hogy a pirítóst a jó kis fokhagymás/bazsalikomos sajtkrémmel megkentem, és így tettem a levesbe. Először persze furcsa lehet a levesbe pottyantott kenyér, de az egész étel pont attól isteni, hogy a pirítós magába szívja a leves csodálatos ízét. 

Egyszerű vacsi

Lassan már négy éve is megvan, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, és mivel ebédre mindig főzünk, így vacsorára ez már nem jellemző, viszont a „hagyományos” hideg vacsora (kenyér, felvágott, szalámi stb.) már nagyon kezd unalmas lenni, de annyira meg nem vagyok konyhatündér, hogy egy nap kétszer is főzzek. Ezért egyre nagyobb kihívás változatossá tenni az esti étkezést, és mi lehetne egyszerűbb, mint egy kis tészta, mert bár ezt főzni kell, azért még kibírható. És amikor már paradicsomkonzerv sincs itthon, akkor jön a krémsajtos spagetti. A paradicsomoshoz hasonlóan ez is férjem receptje, és tényleg minimális a hozzávalók listája 2,5 főre (a fél adag a 3 évesé:-):

• 1 tömlős sajtkrém (nekem az aldis a kedvencem, szerintem ez finomabb, mint bármelyik márkás verzió, és még magyar termék is).
• 1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
• kevés friss vagy így télen inkább fagyasztott bazsalikom 
• kevés tej vagy ha van otthon, akkor tejszín, de mivel csak a sajtkrém hígításához kell, bőven megteszi a tej is
• só, bors, kevés olívaolaj
• 30 dkg spagetti

Az elkészítés nagyon egyszerű, amíg fő a spagetti, kevés olajon nagyon finoman megpirítjuk a fokhagymát, majd beletesszük a sajtkrémet, és attól függően, mennyire sűrű, egy kevés tejet vagy tejszínt. Pár percig forraljuk, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, végül a frissen kifőtt tésztával és a bazsalikommal gyorsan összeforgatjuk. Egy pohár száraz fehérborral a legfinomabb.

Tudom, manapság már nem divat olyasmiket enni, mint a tömlős sajtkrém, mert ez aztán igazi élelmiszeripari műtermék, de nekem gyerekkorom kedvence volt, így kedves nosztalgia bármikor kóstolni, és nagyon praktikus, mert olcsó, a hűtőben pár hétig elvan, így villámvacsorának néha nagyon jó.  Ha még tésztát sincs kedvünk főzni, de van valami régebbi kenyér, akkor csak összekeverem a sajtkrémet egy gerezd reszelt fokhagymával és egy kevés bazsalikommal, majd pirítósra kenve esszük, nyáron rengeteg finom, friss paradicsommal.  Egyszerű, és nagyszerű, barátnőm anyukáját dicséri az ötlet, de a bazsalikom az én újításom benne:)