A gyümölcs kérdés

Családunkban legendás, hogy gyerekként mennyire nem szerettem a gyümölcsöt. Ez igazából felnőttkoromra sem javult sokat, van néhány azért amit megeszek (eper, őszibarack, málna, banán, cseresznye), de alapvetően nem szeretem őket. Még az almát sem, amin általában mindenki ledöbben, de nem tehetek róla, nem szeretem, csak almás pitében, és újabban almás muffinban (ebben nem is érezni az almát, mert reszelve van, és sütés közben szint el is tűnik a tésztában:).

Amikor ideköltöztünk, gyümölcsfát nem is terveztünk, merthogy férjem hasonlóan nem gyümölcsevő, aztán egyszer egy barkácsáruházban ősz végén nagyon akciósan megláttunk egy meggy csemetét, és mivel a meggyet sütiben azért szeretjük, gondoltuk, egy próbát megér, főleg mert azt mondták hogy metszeni sem nagyon kell, és önbeporzó fajta.

El is ültettük nyomban, és szerencsére jól érzi magát, mert első évben ugyan még semmi sem volt rajta, tavaly már volt néhány virág és 5 szem borzasztó savanyú meggy is, idén viszont már egy egész tányérnyi termett (túltélte azt a kemény húsvéti fagyot is), és már nem is olyan savanyú. Kislányom odavan érte, már féléretten eszegetett, persze csak a fáról. Ez tavaly is így volt a szomszéd cseresznyefájával és a másik szomszéd málnabokraival azokról vidáman szemezgetett, de ha vettem, az bizony nem kellett. Így arra jutottunk, hogy ősszel beruházunk még egy-két fára. Egy cseresznyére, mert azt még szeretjük is, és talán egy sárgabarackra, mert bár azt annyira nem esszük meg, de a lekvár abból az igazi.

Az idei meggytermést megünnepelendő, rögtön sütöttem egy klasszikus meggyes piskótát, igazi jó falusi tojásból, azért is lett ilyen szép sárga.

A veteményes is szépen alakul, jót tettek a múlt heti esők, az elmúlt két nap melege pedig beindította a cukkiniket, és már nemcsak virágok, de néhány gyönyörű példány is van rajta. Kellenek is, mert múltkor ingyen kaptam a tejet, cserébe néhány beígért cukkiniért:).

A borsót viszont idejekorán le kellett szedni, mert nagyon betetvesedett. Szerencsére már nagyjából érett volt, így gyorsan kiszedtük, mielőtt a tetvek másra is átterjednek. Még tervezek egy másodvetést, remélem azzal nem járunk így.

Salátát is vetettünk még, most jégsalátával próbálkozunk, hátha jobban beválik, mint a május királya. A retek és ruccola másodvetés is nagyon szépen alakul. bár a salátával megint nem sikerült összehangolni, így a ruccola előbb lesz jó, mint a jégsaláta, de még maradt egy kis ruccola mag, így még vetek később is, talán sikerül egyszer összehozni:).

A néhány túlélő karalábé még mindig a „biztató” szakaszban vannak, és a zellerek is reményteljesek (ezeket palántaként vettük, és kiültetés után alaposan lekókadtak).

A petrezselyem viszont még sosem volt ilyen szép, jövőre talán már az újkrumpli is a kertből lesz hozzá.

Kísérletek: sikerek és kudarcok

Több olyan dologba is belevágtunk idén, amibe eddig nem, így ezeket tekintem az idei év kísérleteinek. Az eredmény eddig felemás, volt, ami nagyon bevált, és volt ami kevésbé, vagy egyáltalán nem.

A paradicsom magról indításához nem sok reményt fűztem, aztán az elején úgy tűnt, hogy sikeres lesz a projekt, szépen megindultak a magoncok. Aztán a palánták már sehogyse akartak fejlődni. Talán túl korán ültettem szét a magoncokat (bár megvártam az első rendes leveleket is, igaz, csak egyet, talán többet kellett volna), vagy nem kaptak elég napot (pont akkortájt 1 hétig esett/fújt a szél és nem sütött a nap), vagy nem volt elég egyenletes a hőmérséklet, talán túl meleg is volt (fűtetlen verandánk nincs, a szobaablakokban voltak),  szóval ezek akár külön-külön, vagy együtt is okozhatták, hogy lekókadtak, így végül feladtam.

A karalábék sem haladtak sokkal jobban, de végül azokból 1-2 azért életképesnek tűnt, így bizalmat szavaztunk nekik, és meg is hálálták, mert a mostani esők nyomán ahhoz képest, ahogy kiültettük, már nagyon sokat fejlődtek, bár még így is elég szerénykék, én egyelőre bízom bennük.

A fejes saláta is nagyon szépen kezdett, és a ruccola beérésekor néhányat zsengén meg is ettünk, aztán valami velük is történt, mert nem akartak tovább nőni, a levelek elszíneződtek, először lilásba, aztán barnásba fordultak. Talán nem volt túl jó ötlet a ládába tenni őket, és remélem csak ez volt a baj, hogy nem volt helyük terjeszkedni, mert még maradt egy fél zacskó, így egy új ágyásban még teszek velük újabb kísérletet.

sajnos nem ők lettek május királyai:(

A magról indított bazsalikom sajnos megrekedt a szokásos szinten, még mindig nem dobtam ki, továbbra is küszködnek egy cserépben, de immár a szabadban, viszont az egy hete ültetett társaik lassan lehagyják őket. Bár mivel ezek is magról indultak, így lehet, hogy nem sokáig fejlődnek ilyen ütemben, de meglátjuk. Mindenesetre miután annyira vágyakoztam a görög bazsalikom palánták után, végül tesóm és Apukám is meglepett néhány példánnyal, ki is ültettem őket, és a mai paradicsomos spagetti vacsoránkban már róluk szedtem a levélkéket. Bár érdekes, hogy korábban pont azért szerettem ez a fajtát, mert egész nyáron nem nevelt virágot/magot, csak leveleket, viszont ezek már most kezdenek virágozni, meglátjuk, hogy meddig bírják. Mert a genovai típusúaknál én eddig hiába téptem le a virágot, hogy továbbra is a leveleket nevelje, ez mindig csak ideig-óráig segített, és általában 1-2 hét után annyira felmagzottak, hogy onnantól levelet már nem nagyon lehetett szüretelni. Remélem a göröggel nem így lesz.

a jó pár hete ültetett genovai bazsalikom

a görög palánták

A fenti sikertelenségek után jöjjön néhány apró öröm. Elsőként a borsó, melyen már az első hüvelyek is felbukkantak, remélem, most már nem üt be semmilyen jégeső, és hamarosan megkóstolhatjuk az első zsenge borsólevest. Sajnos a répákat kicsit később ültettük, így abban nem vagyok biztos, hogy az első borsólevesbe már zsenge répa is kerül, de biztos egyet-kettőt kihúzok majd és bébirépaként belefőzöm:). 

A cukkini is nagyon biztató, már most szebben néz ki, mint tavaly hetekkel későbbi állapotban, egy növényke ugyan feladta, de a többi szerintem jól érzi magát.

A ruccoláról már előző bejegyzésemben írtam, minden várakozást felülmúlóan finom volt, a napokban szedtük ki a maradékot, mert már nagyon felmagzott, de már ültettem is egy újabb sort, remélem ez is hasonlóan jó lesz.

a ruccolának még a virágja is szép volt

A spenótunk is nagyon finom lett, és bár én nem nagyon szeretem főzeléknek, de spenótos-túrós lepényként ma csodás ebédünk volt belőle.

A kísérletezést pedig folytatom tovább, egy dézsába ismét magról ültettem paradicsomot, ez olyan fajta, amit kifejezetten dézsába ajánlanak, palántázás nélkül. Na, az ilyenekkel abszolút szkeptikus vagyok, nem nagyon hiszek benne, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, mert ha esetleg sikerül, akkor meg lehet úszni a palántázást. Egyelőre szépek, kikeltek a magok, és a sok esőtől szépen fejlődnek, meglátjuk mi lesz belőlük.

Madársalátát is ültettem kb. 2 hete, és egyelőre nem keltek ki. Mivel a zacsiját már nem találom, nem tudom mennyit érdemes még várni, hogy lesz-e belőlük valami, de a petrezselymet is már épp feladtam volna 3 hét után, mikor egyszercsak kikeltek, és a tegnapi levesbe már szedtem is belőlük, így a madársaláta is kap még egy kis időt.

És hogy ne csak mindig a veteményről legyen szó. Tavaly nagyon jól érzeték magukat balkonládában és cserépben a petúniák, ezért idén is ezekkel ültettem be, mégpedig a baumax legolcsóbb 10db/tálca kiszerelésű példányaival, ugyanis tavaly is ezek váltak be a legjobban igaz, csak ládában/cserépben, mert földbe kiültetve nem szerettek lenni, ládában viszont nagyon jól érzik magukat.

A leanderünk is nagyon szép, ha végre virágba borul, akkor azt is megörökítem.

Palántázás

Még múlt héten, mikor szép idő volt, áttűzdeltem a paradicsom és karalábé palántákat. Jól is sikerült, legalábbis akkor azt gondoltam, mert azóta viszont valahogy nem nagyon fejlődnek, nem is csináltam róluk frissebb képet, mert kb. ugyanígy néznek ki azóta is, na jó, picit azért nőttek, de nem jelentősen:(. Irigykedve nézem, hogy Egy csepp kertben mennyivel életerősebbek a palánták, jó, én később ültettem, de ilyen pangásra azért nem számítottam.

Nem tudom, hogy mi lehet a gond, igyekszem mérsékelten öntözni, nehogy túlzásba essek, de azért ki se száradjanak, és forgatom is őket, de mivel kb. 1 hete alig süt a nap, ezért azt gondolom, talán ez lehet a baj.

A bazsalikomok sem jutottak előrébb, de mivel nem is halódnak, továbbra sem adom fel, talán egyszer szárba szökkenek. Már csak azért is, mert Apukám nem járt sikerrel az óbudai piacon, nem volt ott a palántás hölgy, így a mindent kibíró görög bazsalikom palántára idén sem számíthatunk. Ültettem viszont még egy kis metélőhagymát, ez szépen kikelt, remélem továbbra is ilyen szépen fog haladni.

Ért viszont egy kellemes meglepetés. Még kb. 2,5 éve ősszel vásároltunk faiskolában két mandulafát, aztán tavaly már le is mondtunk róluk, mert még levelet is alig hoztak, így idén sem fűztünk hozzájuk sok reményt, ehhez képest a szép meleg időben egyszer csak virágba borultak. Na jó, ez talán túlzás, de néhány virág mindkettőn megjelent, és mivel ilyen még egyik évben sem volt, ezért őszintén remélem, hogy a húsvéti fagy miatt azért nem mentek rögtön tönkre és legalább 1 szem mandulánk lesz.

A jó idővel felélénkült az általam szintén kihaltnak vélt oregánó és citromfű növényke is a fűszerkertben. Az elszáradt ágacskákat szépen levágtam, és azóta egyre szebben virulnak az új hajtások. Az oregano íze viszont még messze nem az igazi, mondjuk azt hiszem ez azon kevés fűszerek egyike, ami szárítva finomabb,  úgyhogy majd nyáron szeretnék belőle rendes mennyiséget szárítani, mert sokat fogyasztunk. A citromfűt meg csak azért vettük, mert a főzőműsorokban mindig ezzel díszítik a desszerteket, és ott olyan jól mutatnak, de mivel itthon a desszerteket hamar eltüntetjük, és  nem tálalgatjuk művészien, ezért nem nagyon használjuk semmire, pedig nagyon hálás kis növény, és finom, valóban citromos az íze, szóval ideje lenne valamire használni is.

oregánó

citromfű

Helyzetjelentés az ablakból és a fűszerkertből

Mivel az egész héten (!) át tartó szél, és egy újabb betegség bent tartott minket, ezért csak az ablakból és a fűszekertből vannak hírek. 

A szélből már amúgy nagyon elegem van. Valahogy úgy érzem, az utóbbi években egyre többet fúj és egyre erősebb, de persze nyilván mikor az ember 12 órát dolgozik egy irodában, kevésbé tűnik fel, mint amikor kimennék ültetni a gyerekkel.

A mai időjárás jelentés már azzal biztat, hogy hétfőre talán eláll a szél, és a hét közepére még esőt is jósolnak, hát reméljük igazuk lesz.

Az ablakban egyelőre nagyon szépen fejldőnek a kis paradicsom magoncok. Őszintén szólva tényleg nem fűztem hozzájuk sok reményt, de egyelőre nagyon biztatóak. Reggel a keleti ablakban vannak, aztán a déli ablakba kerülnek, és forgatom is őket szorgosan, hogy mindenhonnan kapják a fényt. Bár az utóbbi napok borult időjárása azért már kezd nyomasztó lenni, de még nem látszik rajtuk a hiány.

A bazsalikomok viszont kezdenek megrekedni a szokásos szinten. Ha magról ültetem őket, ez az a pont, ameddig mindig eljutunk, és innentől valahogy nem fejlődnek tovább, hiába ritkítom, öntözöm, csak úgy kb. minden 3. kísérletre. Még nem mondtam le róluk, de várom a jobb időt, amikor kintre is vethetek, ott jobban szokott sikerülni.

genovai

görög

 A karalábé viszont nagyon biztató, ez pár napos kép, azóta már még szebbek lettek, 1-2 nap és szétültetem őket külön pohárkákba.

A fűszerkertben biztatóan alakul a saláta és a retek (pedig ezeket a lányommal ültettem, és szórta, ahova csak bírta, de bejött:), rájuk fér lassan a ritkítás, de ilyen szélben nem vágok neki.

saláták

retkek

Végül a ruccolák, amik szintén szépen kikeltek, háttérben néhány bent felejtett tavalyi hagymával. Őszintén szólva ezeket csak azért hagytuk ott, mert nem tudjuk, mit kéne velük kezdeni...

a ruccola és a bent felejtett hagymák