Ballonfest

Évek óta terveztük, hogy egyszer végre elmegyünk az agárdi hőlégballon fesztiválra (http://velenceito.info/programok/xviii-velencei-tavi-nemzetkozi-holegballon-karneval/), de mindig csak a messziről észrevett hőlégballonokról jutott eszünkbe, hogy megint lemaradtunk. Tegnap viszont időben eszünkbe jutott, így az esti felszállásokra pont odaértünk. Csodálatos látvány, ahogy hatalmas munkával felfújják ezeket a gyönyörű ballonokat, amik aztán könnyedén felszállnak pillanatok alatt. És bár lélegzetelállító lehet fentről a látvány, és tériszonyos sem vagyok, de azt hiszem ahhoz még gyűjtenem kell néhány évig a bátorságot, hogy be is merjek szállni egyszer valamelyikbe.

Nálunk még tombol a nyár…

ugyanis volt egy kis eső szerdán, de csak kb  fél óráig, majd másfél napig fűjt erős, hűvös szél, aztán ma megint csak verőfény és szárazság. Persze jó ez a szeptemberi nyár, de már a fű is lassan mindenhol kiszárad…

Augusztusban nem jutottam ide, hogy írjak, mert kicsit rohanósra sikerült, sok programunk volt, és néha nem is tudtam mindent rendesen kiélvezni, mert folyamatosan másnapra kellett főzni, készülődni, előre csomagolni, de jó volt, mert eljutottunk még pár napra nyaralni, részt vehettem a tisztavatáson (sógorom hadnagy lett) és párszor még strandoltunk is a környéken, így egész jól kibírtuk a hőséget.

A veteményesről ez azonban sajnos nem mondható el. Érdekes módon a paradicsom is kicsit csalódás lett, ugyanis hiába locsoltam, nagyon későn kezdett csak érni, és akkor se sok. Pedig Bálint Gazda szerint egy négy fős családnak néhány tő paradicsom is elég, mi csak férjemmel esszük egyelőre, mégis hiába van vagy 15 tő, mégis épp csak annyi jut, amit vacsihoz megeszünk, befőzésről, aszalásról csak álmodozunk. Pedig több félét vettem, korait is, mégse érett be korábban.  Júliusban a 2 tő paprika roskadozott a terméstől, és nem volt hozzá pár szemparadicsom egy lecsóhoz. A legjobban persze az ismerősöktől kapottak néznek ki még a rekordszárazság után is, mondtam is nekik, hogy jövőre is kérek, mert bár jó sokszor kellett kötözgetni a nagy szelek után, de megérte, mert nagyon finomak ezek a körte formájú kis bogyók.

Ezek pedig a magról vetett kísérleti példányaim, elég kis nyamvadtak, nem hittem volna, hogy egyáltalán lesz rajtuk bármi (a zacskó szerint egy tövön több száz (!) szem várható ládás nevelésben), de az a pár szemecske nagyon fincsiJ.

A paprika viszont amilyen jó volt júliusban, annyira gyötrődik azóta, már nem is nőnek és az ízük se emlékeztet a régire, pedig úgy örültem, hogy ennyit terem, de úgy látszik a második terméshullám nem  az igazi.

A cukkinik egy időben irtóra mentek, de a szárazság őket is kikezdte, most már csak elvétve akad egy-egy, próbáltam befőzni, de nem lehet, csak valami savassal  (paradicsommal vagy savanyúságnak), mert magában eltéve hiába dunsztoltam serényen, mégis megromlott.

A júliusi földibolha vész után a következő ruccolatermést is megették, egy pár napig tudtam élvezni a friss leveleket, de aztán jött a támadás, és bár lefújtam hamar, csak remélni tudom, hogy a télre vetett fekete retek frissen kibújt levélkéire már nem jutottak el.

A répák  egycseppkerthez hasonlóan nálunk is úgy be vannak állva a földbe, hogy csak annyit tudok belőle kiszedni, ami a lányomnak elég egy levesbe, mert neki néha főzök külön, nagy leveses, legalább ő egyen vegyszermentesetJ. De vetettem újat is még ládába, hogy amikor már a fiatalúr is ehet, akkor még neki is legyen, remélem nem jön túl korán a tél, és még beérik addigra. 

Vetettem még madársalátát is, ez már idén a 2. próbálkozás, az első nem kelt ki, valami vacak mag lehetett, a mostani egyelőre elég biztató, ha már rukkola nincs, remélem ebből még lesz egy kis saláta. De a rukkolát sem adom fel, de kintre már nem vetek, viszont próbálkozni fogok bent cserépben, hátha sikerül. A fűszernövények nem mentek bent, de talán ez sikerül.

új répácskák

madársaláta kezdemények

Oregánó csokor

A fűszerkertben nagyon egymásra nőtt az oregánó és a citromfű, és hogy ne nyomják el végképp egymást, múlt héten kicsit visszavágtam mindkettőt. Mivel azonban az oregánó éppen gyönyörűen virágzott, nem volt szívem kidobni, ezért csokorba kötöttem, és majdnem egy hétig szépen elvolt az asztalon, pedig a vizét alig (vagy talán egyszer se) cseréltem.

Talán érdemes lett volna kiszárítani is, de megmondom őszintén, ezzel már többször is próbálkoztam, és nem lett olyan íze, mint a bolti oregánónak, az ételeknek is elvitte az ízét, pedig az illata olyan, mint azoké, de valahogy az íze nem, így azt hiszem be fogok szerezni egy új palántát, mert ezt nem tudjuk megenni, viszont annyit használjuk főzéshez, hogy jó lenne egy kis saját is.

Gyomlálós randi:)

Az nlcafe alábbi cikke szerint az óceán túloldalán a legújabb trend a "gyomlálós randi". Ha nálunk is rákapnak a társkereső cégek, akkor szívesen felajánlom a hátsó kertünket nyitóalkalomnak:).

http://www.nlcafe.hu/eletmod/20120717/tarskereses-randi-gyomlalas-/

Egy kis nyaralás...

Múlt héten több körülmény szerencsés együttállása folytán alkalmunk nyílt 4 napra elmenni kicsit a Balaton partjára hűsölni. Minden csodálatos is volt, szomszédaink vállalták a locsolást is, de a hirtelen jött rejtélyes rovarinváziót ők sem tudták megfékezni.

Még a nyaralás előtt terveztem egy rövid írást a fűszerkertről, mert nagyon szépen alakult minden, csináltam is képeket, de a retekkel és ruccolával kapcsolatosan ez most egy ilyen szép volt és ilyen szomorú lett összeállításá vált. Nem tudjuk, milyen állat volt, sajnos a képeken sem látszik, mert amint közel mentem a növényhez, szétrajzottak (levéltetű biztos nem, azt felismerem:). Mivel megjelentek a paprikán is (ebből csak két tövet ültettünk a fűszerkertbe) és a gyönyörű zsályán és bazsalikomon is, ezért muszáj volt lepermetezni az egészet, így szerencsére ők legalább megmenekültek, de a ruccola és retek másodvetés teljesen odalett. Szerencsére mindkettőből van még magom, így a hátsó veteményesbe azért még vetek majd egy harmadik kört, és remélem ott nem fognak támadni ezek a szapora kártevők.

két hete még ilyen szépek voltak

pusztítás után

Szerencsére azért más baj nincs a kertben, a paradicsomok szépen kezdenek teremni,  a padlizsán palánták is virágoznak, múlt héten már egész méretes répákat tudtam szedni a levesbe, és a két tő paprika várakozáson felül teljesít (pedig tartottunk tőle, hogy ezeknek igényesebb talaj kell, de egyelőre nagyon tetszik nekik a fűszerkert). Ültettünk még jégsalátát is, szépen kikeltek, és lassan már fejeket kezdenek formázni, de a spenót másodvetésből semmi nem kelt ki, pedig tavasszal volt már szép spenótunk, de ez most más mag volt, sajnos nem jött be, de még maradt egy csomag, azért azt tegnap elvetettem, hátha csak egy csomag volt hibás.

A zsálya is nagyon szépen beindult, pedig mikor Apukám hozta a palántát, kicsit le volt kókadva, nem is hitte, hogy túléli a kiültetést. 

A görög bazsalikomok továbbra is gyönyörűek, de kezdek igazat adni tesómnak, hogy az ízük tényleg nem olyan jó, mint a genovai, de azok 3 hónap alatt ennyire jutottak, és a másodvetés sem lett jobb. 

ezeket kb. 3 hónapja ültettem, és most kb. 4 cm-s a legnagyobb

ezeket is már vagy 2 hónapja ültettem, és kb. két hét alatt kinőttek, azóta meg ekkorkák

A leanderünk viszont gyönyörűbb, mint valaha, meg kellene próbálni szaporítani, mert olyan szép, hogy többet is szívesen elnézegetnénk:).

Legédesebb szülinapi ajándékom

Ezzel a tündéri üveg idei baracklekvárral nővérem lepett meg. Nagyon jókor jött, mert már minden tavalyi elfogyott, és nagyon szeretjük!

A legszebb ajándékot pedig férjem hozta, de sajnos azt elfelejtettem lefényképezni. Mivel a szülinapomon pont dolgozott, és vasárnap lévén este 7-kor már sehol nem volt nyitva virágos, ezért falubeli ismerőseinkhez fordult, van-e valami virágjuk, és ők a szomszédaik segítségével  olyan szép csokrot szedtek nekem, hogy ezentúl mindig ilyet kérek (még jó, hogy a névnapom is nyáron van:)).

A gyümölcs kérdés

Családunkban legendás, hogy gyerekként mennyire nem szerettem a gyümölcsöt. Ez igazából felnőttkoromra sem javult sokat, van néhány azért amit megeszek (eper, őszibarack, málna, banán, cseresznye), de alapvetően nem szeretem őket. Még az almát sem, amin általában mindenki ledöbben, de nem tehetek róla, nem szeretem, csak almás pitében, és újabban almás muffinban (ebben nem is érezni az almát, mert reszelve van, és sütés közben szint el is tűnik a tésztában:).

Amikor ideköltöztünk, gyümölcsfát nem is terveztünk, merthogy férjem hasonlóan nem gyümölcsevő, aztán egyszer egy barkácsáruházban ősz végén nagyon akciósan megláttunk egy meggy csemetét, és mivel a meggyet sütiben azért szeretjük, gondoltuk, egy próbát megér, főleg mert azt mondták hogy metszeni sem nagyon kell, és önbeporzó fajta.

El is ültettük nyomban, és szerencsére jól érzi magát, mert első évben ugyan még semmi sem volt rajta, tavaly már volt néhány virág és 5 szem borzasztó savanyú meggy is, idén viszont már egy egész tányérnyi termett (túltélte azt a kemény húsvéti fagyot is), és már nem is olyan savanyú. Kislányom odavan érte, már féléretten eszegetett, persze csak a fáról. Ez tavaly is így volt a szomszéd cseresznyefájával és a másik szomszéd málnabokraival azokról vidáman szemezgetett, de ha vettem, az bizony nem kellett. Így arra jutottunk, hogy ősszel beruházunk még egy-két fára. Egy cseresznyére, mert azt még szeretjük is, és talán egy sárgabarackra, mert bár azt annyira nem esszük meg, de a lekvár abból az igazi.

Az idei meggytermést megünnepelendő, rögtön sütöttem egy klasszikus meggyes piskótát, igazi jó falusi tojásból, azért is lett ilyen szép sárga.

A veteményes is szépen alakul, jót tettek a múlt heti esők, az elmúlt két nap melege pedig beindította a cukkiniket, és már nemcsak virágok, de néhány gyönyörű példány is van rajta. Kellenek is, mert múltkor ingyen kaptam a tejet, cserébe néhány beígért cukkiniért:).

A borsót viszont idejekorán le kellett szedni, mert nagyon betetvesedett. Szerencsére már nagyjából érett volt, így gyorsan kiszedtük, mielőtt a tetvek másra is átterjednek. Még tervezek egy másodvetést, remélem azzal nem járunk így.

Salátát is vetettünk még, most jégsalátával próbálkozunk, hátha jobban beválik, mint a május királya. A retek és ruccola másodvetés is nagyon szépen alakul. bár a salátával megint nem sikerült összehangolni, így a ruccola előbb lesz jó, mint a jégsaláta, de még maradt egy kis ruccola mag, így még vetek később is, talán sikerül egyszer összehozni:).

A néhány túlélő karalábé még mindig a „biztató” szakaszban vannak, és a zellerek is reményteljesek (ezeket palántaként vettük, és kiültetés után alaposan lekókadtak).

A petrezselyem viszont még sosem volt ilyen szép, jövőre talán már az újkrumpli is a kertből lesz hozzá.