A gyümölcs kérdés

Családunkban legendás, hogy gyerekként mennyire nem szerettem a gyümölcsöt. Ez igazából felnőttkoromra sem javult sokat, van néhány azért amit megeszek (eper, őszibarack, málna, banán, cseresznye), de alapvetően nem szeretem őket. Még az almát sem, amin általában mindenki ledöbben, de nem tehetek róla, nem szeretem, csak almás pitében, és újabban almás muffinban (ebben nem is érezni az almát, mert reszelve van, és sütés közben szint el is tűnik a tésztában:).

Amikor ideköltöztünk, gyümölcsfát nem is terveztünk, merthogy férjem hasonlóan nem gyümölcsevő, aztán egyszer egy barkácsáruházban ősz végén nagyon akciósan megláttunk egy meggy csemetét, és mivel a meggyet sütiben azért szeretjük, gondoltuk, egy próbát megér, főleg mert azt mondták hogy metszeni sem nagyon kell, és önbeporzó fajta.

El is ültettük nyomban, és szerencsére jól érzi magát, mert első évben ugyan még semmi sem volt rajta, tavaly már volt néhány virág és 5 szem borzasztó savanyú meggy is, idén viszont már egy egész tányérnyi termett (túltélte azt a kemény húsvéti fagyot is), és már nem is olyan savanyú. Kislányom odavan érte, már féléretten eszegetett, persze csak a fáról. Ez tavaly is így volt a szomszéd cseresznyefájával és a másik szomszéd málnabokraival azokról vidáman szemezgetett, de ha vettem, az bizony nem kellett. Így arra jutottunk, hogy ősszel beruházunk még egy-két fára. Egy cseresznyére, mert azt még szeretjük is, és talán egy sárgabarackra, mert bár azt annyira nem esszük meg, de a lekvár abból az igazi.

Az idei meggytermést megünnepelendő, rögtön sütöttem egy klasszikus meggyes piskótát, igazi jó falusi tojásból, azért is lett ilyen szép sárga.

A veteményes is szépen alakul, jót tettek a múlt heti esők, az elmúlt két nap melege pedig beindította a cukkiniket, és már nemcsak virágok, de néhány gyönyörű példány is van rajta. Kellenek is, mert múltkor ingyen kaptam a tejet, cserébe néhány beígért cukkiniért:).

A borsót viszont idejekorán le kellett szedni, mert nagyon betetvesedett. Szerencsére már nagyjából érett volt, így gyorsan kiszedtük, mielőtt a tetvek másra is átterjednek. Még tervezek egy másodvetést, remélem azzal nem járunk így.

Salátát is vetettünk még, most jégsalátával próbálkozunk, hátha jobban beválik, mint a május királya. A retek és ruccola másodvetés is nagyon szépen alakul. bár a salátával megint nem sikerült összehangolni, így a ruccola előbb lesz jó, mint a jégsaláta, de még maradt egy kis ruccola mag, így még vetek később is, talán sikerül egyszer összehozni:).

A néhány túlélő karalábé még mindig a „biztató” szakaszban vannak, és a zellerek is reményteljesek (ezeket palántaként vettük, és kiültetés után alaposan lekókadtak).

A petrezselyem viszont még sosem volt ilyen szép, jövőre talán már az újkrumpli is a kertből lesz hozzá.

Spenótos-túrós lepény

Előző bejegyzésemben már írtam, hogy csodás ebédünk volt a bőséges spenóttermésből, és mivel nagyon jól sikerült, muszáj volt megörökítem, így gondoltam a receptet is megosztom, főleg mert én korábban főzeléknek nem is szerettem a spenótot, így viszont nagyon bejött, gyerekeknél is érdemes kipróbálni.

Trendi gasztroblogokban biztos nem túróval, hanem ricottával készítenék, de én nem vagyok egy nagy ricotta rajongó, finom, szeretem, de a jó magyar túró jobban bejön.

Igazából úgy lenne még jobb a recept, ha azt írhatnám, hogy amit csak lehet, helyben szereztem be hozzá ill. mi termesztettük/készítettük, de ez most  még nem így alakult. Pedig akiktől a tojást vesszük, csinálnak túrót is, és a friss tejükből én is készíthetnék vajat meg tejszínt, és a kertünkből még hiányzik a fokhagyma is, de talán jövőre már csak a lisztet és a sót meg a borsot kell megvenni hozzá.

A tészta receptje F. Nagy Angéla "A család szakácskönyve" c. alapművéből származik, nekem ez a békebeli családi szakácskönyv, még anyukámé volt, alaprecepteket mindig ebből merítek. 

Általában az ilyen típusú lepénytésztákhoz szoktak adni egy tojást vagy legalább egy sárgáját is, de szerintem anélkül is jó, én próbáltam úgy is, de az ízéhez nem nagyon adott hozzá, viszont a tészta sokkal lágyabb lett, míg nélküle nagyon könnyen kezelhető, pihentetés nélkül is rögtön nyújtható.

Hozzávalók (kb. 4 adag, de mivel nagyon finom, inkább 3 bő adag):

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 3 dkg vaj
• 3 dkg zsír
• hideg víz
• só

A töltelékhez:

• kb. 1 kg friss spenót (de egy csomag mirelit is jó, de frissel sokkal finomabb)
• 50 dkg tehéntúró
• 2 dl főzőtejszín
• 4 tojás
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, esetleg ízlés szerint szerecsendió

A tésztához a lisztet és a zsiradékot elmorzsoljuk. Ha nincs otthon zsír/vaj, margarinnal is jó, de én, ha akad, mindig teszek bele kacsa/libazsírt, mert ezektől ízletesebb lesz. Ha már jó morzsás, akkor kevés vizet öntünk hozzá, épp annyit, hogy kemény tésztává gyúrjuk. Nem kell sokáig gyúrni, épp csak amíg összeáll. Ha van időnk, kicsit pihentethetjük a hűtőben, de frissen is nyújtható. A tortaformát én ecsettel vékonyan ki szoktam kenni olajjal (szerintem ez egyszerűbb, mint vajazni), majd beleteszem a tésztát, úgy, hogy szép nagy pereme legyen, lehetőleg töltse ki a formát teljesen, mert a töltelék bőséges. 

Én 26 cm-es formába szoktam tenni. Ezután sütőpapírt terítek rá, és teleszórom babbal/lencsével/rizzsel, hogy megtartsa a formáját, és így elősütöm addig, amíg aranysárga nem lesz. Ekkor kiveszem a babokat a sütőpapírral együtt, és egy kis tojásfehérjével lekenem, ez elvileg lezárja a tésztát, és nem áztatja át a töltelék, legalábbis így olvastam több helyen, de nekem azért ez nem vált be teljesen, de átázva is szeretjük:).

Amíg a tészta sül, leforrázzuk a megtisztított spenótot, majd apróra vágjuk, összekeverjük az áttört túróval, a tejszínnel és a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk, és belereszeljük a fokhagymát.

A tölteléket beleöntjük a tésztakéregbe, majd addig sütjük, amíg szépen megszilárdul, és kicsit megpirul a teteje.

Ha elkészült, érdemes 10-15 percig pihentetni, mielőtt felvágjuk.

Kísérletek: sikerek és kudarcok

Több olyan dologba is belevágtunk idén, amibe eddig nem, így ezeket tekintem az idei év kísérleteinek. Az eredmény eddig felemás, volt, ami nagyon bevált, és volt ami kevésbé, vagy egyáltalán nem.

A paradicsom magról indításához nem sok reményt fűztem, aztán az elején úgy tűnt, hogy sikeres lesz a projekt, szépen megindultak a magoncok. Aztán a palánták már sehogyse akartak fejlődni. Talán túl korán ültettem szét a magoncokat (bár megvártam az első rendes leveleket is, igaz, csak egyet, talán többet kellett volna), vagy nem kaptak elég napot (pont akkortájt 1 hétig esett/fújt a szél és nem sütött a nap), vagy nem volt elég egyenletes a hőmérséklet, talán túl meleg is volt (fűtetlen verandánk nincs, a szobaablakokban voltak),  szóval ezek akár külön-külön, vagy együtt is okozhatták, hogy lekókadtak, így végül feladtam.

A karalábék sem haladtak sokkal jobban, de végül azokból 1-2 azért életképesnek tűnt, így bizalmat szavaztunk nekik, és meg is hálálták, mert a mostani esők nyomán ahhoz képest, ahogy kiültettük, már nagyon sokat fejlődtek, bár még így is elég szerénykék, én egyelőre bízom bennük.

A fejes saláta is nagyon szépen kezdett, és a ruccola beérésekor néhányat zsengén meg is ettünk, aztán valami velük is történt, mert nem akartak tovább nőni, a levelek elszíneződtek, először lilásba, aztán barnásba fordultak. Talán nem volt túl jó ötlet a ládába tenni őket, és remélem csak ez volt a baj, hogy nem volt helyük terjeszkedni, mert még maradt egy fél zacskó, így egy új ágyásban még teszek velük újabb kísérletet.

sajnos nem ők lettek május királyai:(

A magról indított bazsalikom sajnos megrekedt a szokásos szinten, még mindig nem dobtam ki, továbbra is küszködnek egy cserépben, de immár a szabadban, viszont az egy hete ültetett társaik lassan lehagyják őket. Bár mivel ezek is magról indultak, így lehet, hogy nem sokáig fejlődnek ilyen ütemben, de meglátjuk. Mindenesetre miután annyira vágyakoztam a görög bazsalikom palánták után, végül tesóm és Apukám is meglepett néhány példánnyal, ki is ültettem őket, és a mai paradicsomos spagetti vacsoránkban már róluk szedtem a levélkéket. Bár érdekes, hogy korábban pont azért szerettem ez a fajtát, mert egész nyáron nem nevelt virágot/magot, csak leveleket, viszont ezek már most kezdenek virágozni, meglátjuk, hogy meddig bírják. Mert a genovai típusúaknál én eddig hiába téptem le a virágot, hogy továbbra is a leveleket nevelje, ez mindig csak ideig-óráig segített, és általában 1-2 hét után annyira felmagzottak, hogy onnantól levelet már nem nagyon lehetett szüretelni. Remélem a göröggel nem így lesz.

a jó pár hete ültetett genovai bazsalikom

a görög palánták

A fenti sikertelenségek után jöjjön néhány apró öröm. Elsőként a borsó, melyen már az első hüvelyek is felbukkantak, remélem, most már nem üt be semmilyen jégeső, és hamarosan megkóstolhatjuk az első zsenge borsólevest. Sajnos a répákat kicsit később ültettük, így abban nem vagyok biztos, hogy az első borsólevesbe már zsenge répa is kerül, de biztos egyet-kettőt kihúzok majd és bébirépaként belefőzöm:). 

A cukkini is nagyon biztató, már most szebben néz ki, mint tavaly hetekkel későbbi állapotban, egy növényke ugyan feladta, de a többi szerintem jól érzi magát.

A ruccoláról már előző bejegyzésemben írtam, minden várakozást felülmúlóan finom volt, a napokban szedtük ki a maradékot, mert már nagyon felmagzott, de már ültettem is egy újabb sort, remélem ez is hasonlóan jó lesz.

a ruccolának még a virágja is szép volt

A spenótunk is nagyon finom lett, és bár én nem nagyon szeretem főzeléknek, de spenótos-túrós lepényként ma csodás ebédünk volt belőle.

A kísérletezést pedig folytatom tovább, egy dézsába ismét magról ültettem paradicsomot, ez olyan fajta, amit kifejezetten dézsába ajánlanak, palántázás nélkül. Na, az ilyenekkel abszolút szkeptikus vagyok, nem nagyon hiszek benne, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, mert ha esetleg sikerül, akkor meg lehet úszni a palántázást. Egyelőre szépek, kikeltek a magok, és a sok esőtől szépen fejlődnek, meglátjuk mi lesz belőlük.

Madársalátát is ültettem kb. 2 hete, és egyelőre nem keltek ki. Mivel a zacsiját már nem találom, nem tudom mennyit érdemes még várni, hogy lesz-e belőlük valami, de a petrezselymet is már épp feladtam volna 3 hét után, mikor egyszercsak kikeltek, és a tegnapi levesbe már szedtem is belőlük, így a madársaláta is kap még egy kis időt.

És hogy ne csak mindig a veteményről legyen szó. Tavaly nagyon jól érzeték magukat balkonládában és cserépben a petúniák, ezért idén is ezekkel ültettem be, mégpedig a baumax legolcsóbb 10db/tálca kiszerelésű példányaival, ugyanis tavaly is ezek váltak be a legjobban igaz, csak ládában/cserépben, mert földbe kiültetve nem szerettek lenni, ládában viszont nagyon jól érzik magukat.

A leanderünk is nagyon szép, ha végre virágba borul, akkor azt is megörökítem.

Ruccola

Idei első sikernövényünk egyértelműen a ruccola! Na jó, a retek és az újhagyma is jó lett, de a retket más is megkóstolgatta a föld alatt:(, az újhagyma meg kicsit csípősebb, mint szeretem, a ruccola termés viszont csodás. Míg pár hete még sóskának néztek ki, mostanra szépen megnyúltak a levélkék, így már nemcsak ízében, hanem külsejében is valóban ruccolának néz ki.

A gyönyörű termés persze rögtön felvetette a kérdést, hogy vajon mit csináljunk belőle. Mert bár hébe-hóba szoktunk salátákat enni, azért nincs túl nagy repertoárunk ebben a témában. Az utóbbi napokban két kedvencünk lett, a ruccolás-paradicsomos tészta, és egy egyszerű mozzarellás saláta.

A paradicsomos tészta igazából férjem specialitása, amilyen egyszerű étel, olyan nehéz igazán jól elkészíteni, ugyanis nekem sosem sikerül olyan jól, mint neki. A recept is elég esetleges, mert néha ebbe is kerül mozzarella, vagy parmezán, ha épp van itthon.

Hozzávalók 2 főre:

3-4 gerezd fokhagyma

1 kicsi konzerv/kb. 3 evőkanál sűrített paradicsom

olívaolaj

só, bors

oreganó, és ha van itthon, akkor jó sok bazsalikom is

egy marék ruccola

250 g spagetti

A tésztát a csomagoláson írtak szerint (illetve ki hogy szereti, leginkább érzés szerint) kifőzzük. Közben olívaolajon megpirítjuk az aprított foghagymát, hozzáadjuk a paradicsomot, a fűszereket, és kevés vízzel sűrű szószt főzünk (pár perc). Ha a tészta kész, akkor gyorsan beleforgatjuk a szószba, és hozzáadjuk a ruccolát is, ami így a tészta melegétől kicsit szintén megfő, és remek plusz ízt ad az ételnek.

A saláta csak egy próbálkozás volt, kinéztem a fűszerkertbe, és láttam, hogy már kezd felmagosodni a ruccola, ideje lenne most már megenni, főleg, hogy a fejes saláták között is akadt olyan, amit már ehetőnek tituláltam, így körülnéztem,a kamrában, mivel lehetne ezeket salátavacsorává varázsolni. 

Találtam egy kis bacont, egy 125 g-os mozzarellát, és némi 2 napos bolti kenyeret (szülés okán felmentést adtam magamnak pár napra a kenyérsütés alól), ami csak pirított kenyérkockának volt már alkalmas. Először megpirítottam a bacont egy kis olívaolajon, amibe tettem egy pici gerezd fokhagymát, majd a bacon maradék zsiradékján megpirítottam a kenyérkockákat is. Mikor ez is megvolt, szépen összekevertem mindent (a mozzarellát kis falatokra vágtam, jó lett volna még egy kis olajbogyó is bele:), és meglocsoltam kevés olívaolajjal. Nagyon finom lett. Ma valószínűleg mozzarella helyett tojással fogunk újra ilyet enni.

Végül, hogy a retkek és hagymák se sértődjenek meg, íme a legszebb darabok.

Áprilisi ültetések

Már nagyon vártam, hogy elmúljon az áprilisi tél, itt legalábbis egy hete szinte az volt, és végre megint ültethessek. Férjem és sógorom márciusi áldozatos munkájának köszönhetően megtisztult kertünk hátsó részében is egy tekintélyes terület, ahol már márciusban is vetettünk borsót, répát, petrezselymet, és most betársult melléjük egy kis cukkini és csemege kukorica is. Ez utóbbit nagyon szeretem főleg nyáron, Forma 1-es futamok kötelező kelléke családunkban a friss főtt kukorica, és még gyerekkoromban nagymamám a kertjében megengedte, hogy ültessek egy-két növénykét, így ez az első növény, amit sikerrel neveltem. Ideköltözésünk után is próbáltam már egy-két évben, de a ház körül nem nagyon szerette egyik helyet sem, remélem ez a hátsó ágyás jobban fog neki tetszeni. 

Ez ez utóbbit a cukkinival kapcsolatban is remélem, ugyanis tavaly ültettem azt is, de kb. 1 használható termés lett a 5 bokron összesen. Pedig ezzel azért is mertem próbálkozni, mert keresztanyukáméknak régen volt telkük, ahol egyszer ültettek, és aztán már kiirtani sem tudták, annyira terjedt, és eszméletlen mennyiségben termett, egész nyáron ettük is a rántott meg töltött cukkinit. Igaz, az még az a nagyobb fajta volt, és azt nem is szerettem annyira, de reméltem, hogy ezek a kisebb, salátacukkininek hívott tündéri példányok is bírják majd a gyűrődést, hát sajnos tavaly nem bírták, de remélem az új ágyás nekik is bejön.

Mint ahogy eddig a borsónak és a spenótnak tetszik, mert nagyon szépek és biztatóak:

spenótocska

borsó

A fűszerkertben továbbra is nagyon szépen alakulnak a retkek és a saláták. Mivel ez utóbbiakból mind szépen megmaradt a fagyok után is, ezért a középsőket most már menthetetlenül ki kell ritkítanom, hogy a szélsőkből szép fejek legyenek, fáj értük a szívem, de szerintem így zsengén is meg fogjuk kóstolni.

A ruccolák is burjánzanak, de a leveleik megint olyan spenót formájúak, mint azt egyszer már megtapasztaltam. Remélem idővel megnyúlnak, mert amikor legutóbb is ilyenek voltak, akkor nemcsak a külsejük, hanem az ízük sem emlékeztetett a ruccolára, pedig azt nagyon szeretjük, és most direkt másfajta magot is vettem. 

saláta
(a zacskón "május királya" névvel szerepelt, és ha továbbra is ilyen szépen halad, rá is fog szolgálni a nevére:)

ruccola

retkek

A palánták azonban sajnos az elmúlt napok kevés, de azért biztató napsütése ellenére sem nagyon indultak be, sőt némelyeket kifejezetten haldoklónak minősítettem. Bánatomat enyhítendő vágtam egy szelet friss, még langyos kenyeret, megkentem jó kis libazsírral, és kihúztam hozzá pár retket, és az első idei termés hamar megvigasztalt. A retkek ugyan még picik, de én pont ilyen zsengén szeretem:).

Mindennapi kenyerünk II.

Mivel annyira megszerettük a saját kenyeret, hogy tényleg szinte 2-3 naponta sütünk, így elég sok tapasztalattal gazdagodtam az előző kenyérsütős bejegyzés óta, ezért gondoltam, ideje ezeket is megosztanom, hátha sikerül másoknak is kedvet csinálnom.

Először is a hozzávalókat egyszerűsítettem. Mert bár nagyon finom az olívás, vagy épp oregánós ízesítésű kenyér, mivel kislányom csak lekváros kenyeret hajlandó vacsorázni, ezért ezektől általában megválunk. Mivel reggelire én is szeretem az édes ízeket, így a tekerésnyi borsot is elhagytam. A lisztkeveréket is kicsit módosítottam. A teljesen fehér lisztből készülő kenyér nagyon könnyen kiszárad, így egy kicsi teljes kiőrlésű mindig kerül bele. Nem sok, mert férjem azért a "túl egészségeset" sem szereti, de egy kevés tényleg kell a jobb állaghoz. Az igazi persze a BL 80-as kenyérliszt lenne, de mivel olyan helyeken szoktam vásárolni, ahol ez nem kapható, így ezt még nem próbáltam, de ha látok valahol, akkor bevásárolok majd belőle, addig marad a BL 55-ös finomliszt. 

Azt is kitapasztaltam, hogy ha kicsit lágyabb a tészta, akkor bizony jobb állagú lesz a kenyér, így a vízmennyiséget megnöveltem. Ettől ugyan a gépből kivéve elég nyúlós masszával találkozunk, ami kicsit megnöveli a kézimunka idejét, de szerintem bőven megéri!

Az egyszerűsített hozzávalók listája (egy kb. 1,2 kg-os kenyérhez):

• 4,8 dl langyos víz (azért ennyi, mert a mérőpoharam egy 240 ml-es cumisüveg, úgy alakult ki a legjobb kenyér, amikor ebből mértem ki 2 adagot)
• 1,5 evőkanál cukor
• 1,5 evőkanál só
• 1,5 evőkanál olaj
• 600 gr fehér liszt (a fent említett BL 55-ös búza finomliszt)
• 150 gr teljes kiőrlésű liszt (én rozslisztet szoktam használni, mert nekem jobban ízlik, mint a teljes kiőrlésű búzaliszt)
• 1,5 tasak instant élesztő (ha nincs kedvem felezni, akkor csak egy tasakkal szoktam, de akkor kicsit tömörebb lesz a kenyér, mivel egy tasaknyit 500 gr liszthez ajánlanak a gyártók, fajtától függetlenül).

A hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és a teljes kiőrlésű kenyér programon hagyom, hogy bedagassza. Mivel ebben programban van lehetőség egy sípszónál magokat hozzáadni, ezért néha szoktam bele szórni egy szűk maréknyi lenmagot is, de ez kézzel is belegyúrható már az elejétől. Amint leállnak a dagasztókarok, már ki is kapcsolom a gépet, kicsit kézzel még megdolgozom, és 1 órán át kelesztem egy olajjal vékonyan kikent tálban (én a sütőben szoktam 50 fokon). Ha szépen megkelt, akkor megformázom. Nekem az vált be, hogy kb. ovális veknire formázom, és szépen alágyűröm mindenhol a tésztát. Próbáltam Limara módszerét, de nekem nem sikerült, pedig igyekeztem pontról-pontra követni, de mégis sokszor szétrepedt a kenyér, míg a sima alátűrős módszerrel sokkal kevésbé (ezt egyébként egy River Cottage műsorban láttam). A megformázott veknit egy olajjal vékonyan megkent tepsiben még egy fél óráig kelesztem, miközben a sütőt felmelegítem 200 fokra. Ha már elég meleg a sütő, akkor 2-3 vágást szoktam ejteni a kenyéren, és egy eredeti rendeltetése szerint szobanövény spricni segítségével lefújom egy kis vízzel (ettől ropogósabb lesz a héja, a profik külön tepsiben is tesznek be vizet a sütőbe, hogy gőzben süljön). Újabban alsó felső sütéssel, légkeverés nélkül kb. 35 percig alatt sütöm (akkor jó, ha az alját megütögetve kongó hangot ad). Régebben légkeveréssel sütöttem, de nemrég felfedeztem, hogy anélkül sokkal szebb lesz és belül is jobban átsül. A sütőből kivéve rácson hagyom hűlni. 

Frissen elképesztő mennyiséget meg lehet belőle enni, de másnap is finom, igaz, könnyebben kiszárad, mint egy bolti kenyér, erre érdemes figyelni.

Következő lépésként a kovászos kenyeret szeretném majd kipróbálni, de egyelőre még lusta voltam hozzáfogni a kovász készítéshez, de ami késik, nem múlik. Főleg, hogy az önkormányzatunk udvarán épp most kezdtek a közmunkások egy kemencét építeni a nyári rendezvényekre, így lesz hol végre kemencés sütés élményét is kipróbálni.

Palántázás

Még múlt héten, mikor szép idő volt, áttűzdeltem a paradicsom és karalábé palántákat. Jól is sikerült, legalábbis akkor azt gondoltam, mert azóta viszont valahogy nem nagyon fejlődnek, nem is csináltam róluk frissebb képet, mert kb. ugyanígy néznek ki azóta is, na jó, picit azért nőttek, de nem jelentősen:(. Irigykedve nézem, hogy Egy csepp kertben mennyivel életerősebbek a palánták, jó, én később ültettem, de ilyen pangásra azért nem számítottam.

Nem tudom, hogy mi lehet a gond, igyekszem mérsékelten öntözni, nehogy túlzásba essek, de azért ki se száradjanak, és forgatom is őket, de mivel kb. 1 hete alig süt a nap, ezért azt gondolom, talán ez lehet a baj.

A bazsalikomok sem jutottak előrébb, de mivel nem is halódnak, továbbra sem adom fel, talán egyszer szárba szökkenek. Már csak azért is, mert Apukám nem járt sikerrel az óbudai piacon, nem volt ott a palántás hölgy, így a mindent kibíró görög bazsalikom palántára idén sem számíthatunk. Ültettem viszont még egy kis metélőhagymát, ez szépen kikelt, remélem továbbra is ilyen szépen fog haladni.

Ért viszont egy kellemes meglepetés. Még kb. 2,5 éve ősszel vásároltunk faiskolában két mandulafát, aztán tavaly már le is mondtunk róluk, mert még levelet is alig hoztak, így idén sem fűztünk hozzájuk sok reményt, ehhez képest a szép meleg időben egyszer csak virágba borultak. Na jó, ez talán túlzás, de néhány virág mindkettőn megjelent, és mivel ilyen még egyik évben sem volt, ezért őszintén remélem, hogy a húsvéti fagy miatt azért nem mentek rögtön tönkre és legalább 1 szem mandulánk lesz.

A jó idővel felélénkült az általam szintén kihaltnak vélt oregánó és citromfű növényke is a fűszerkertben. Az elszáradt ágacskákat szépen levágtam, és azóta egyre szebben virulnak az új hajtások. Az oregano íze viszont még messze nem az igazi, mondjuk azt hiszem ez azon kevés fűszerek egyike, ami szárítva finomabb,  úgyhogy majd nyáron szeretnék belőle rendes mennyiséget szárítani, mert sokat fogyasztunk. A citromfűt meg csak azért vettük, mert a főzőműsorokban mindig ezzel díszítik a desszerteket, és ott olyan jól mutatnak, de mivel itthon a desszerteket hamar eltüntetjük, és  nem tálalgatjuk művészien, ezért nem nagyon használjuk semmire, pedig nagyon hálás kis növény, és finom, valóban citromos az íze, szóval ideje lenne valamire használni is.

oregánó

citromfű