Egyszerű vacsi

Lassan már négy éve is megvan, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, és mivel ebédre mindig főzünk, így vacsorára ez már nem jellemző, viszont a „hagyományos” hideg vacsora (kenyér, felvágott, szalámi stb.) már nagyon kezd unalmas lenni, de annyira meg nem vagyok konyhatündér, hogy egy nap kétszer is főzzek. Ezért egyre nagyobb kihívás változatossá tenni az esti étkezést, és mi lehetne egyszerűbb, mint egy kis tészta, mert bár ezt főzni kell, azért még kibírható. És amikor már paradicsomkonzerv sincs itthon, akkor jön a krémsajtos spagetti. A paradicsomoshoz hasonlóan ez is férjem receptje, és tényleg minimális a hozzávalók listája 2,5 főre (a fél adag a 3 évesé:-):

• 1 tömlős sajtkrém (nekem az aldis a kedvencem, szerintem ez finomabb, mint bármelyik márkás verzió, és még magyar termék is).
• 1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
• kevés friss vagy így télen inkább fagyasztott bazsalikom 
• kevés tej vagy ha van otthon, akkor tejszín, de mivel csak a sajtkrém hígításához kell, bőven megteszi a tej is
• só, bors, kevés olívaolaj
• 30 dkg spagetti

Az elkészítés nagyon egyszerű, amíg fő a spagetti, kevés olajon nagyon finoman megpirítjuk a fokhagymát, majd beletesszük a sajtkrémet, és attól függően, mennyire sűrű, egy kevés tejet vagy tejszínt. Pár percig forraljuk, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, végül a frissen kifőtt tésztával és a bazsalikommal gyorsan összeforgatjuk. Egy pohár száraz fehérborral a legfinomabb.

Tudom, manapság már nem divat olyasmiket enni, mint a tömlős sajtkrém, mert ez aztán igazi élelmiszeripari műtermék, de nekem gyerekkorom kedvence volt, így kedves nosztalgia bármikor kóstolni, és nagyon praktikus, mert olcsó, a hűtőben pár hétig elvan, így villámvacsorának néha nagyon jó.  Ha még tésztát sincs kedvünk főzni, de van valami régebbi kenyér, akkor csak összekeverem a sajtkrémet egy gerezd reszelt fokhagymával és egy kevés bazsalikommal, majd pirítósra kenve esszük, nyáron rengeteg finom, friss paradicsommal.  Egyszerű, és nagyszerű, barátnőm anyukáját dicséri az ötlet, de a bazsalikom az én újításom benne:)

Karácsonyi cantuccini

Bár már lassan 1 hónap is eltelt Karácsony óta, de jobb később, mint soha, és mindenképpen szerettem volna megörökíteni a tavalyi Karácsony legédesebb ajándékát.

Férjem lepett meg vele, amíg én elmentem intézni az ünnepi nagybevásárlást, ő nemcsak a gyerekeket szórakoztatta, hanem még meglepit is csinált. Mikor hazajöttem, gyanús volt ugyan a finom vaníliaillat a lakásban, és bár többször is megkérdeztem, hogy nem sütöttek-e vmit, a 3 évessel együtt határozottan tagadták, így aztán azt hittem, hogy vagy csináltak vmit és nem sikerült, vagy agyamra ment a bevásárlás.

Aztán másnap a 3 éves nem bírta tovább, és kérte hogy ugyan együnk már a meglepi sütiből. Én elsőre nem értettem, de ő erősködött, hogy a zöld sütis dobozban bizony van meglepi süti anyának, így aztán kicsit Karácsony előtt, de megkaptam ezt az édes finomságot (a kiindulórecept ez a Stahl-féle biscotti volt http://stahl.hu/hu/recept/desszert/Pisztacias-aszalt_meggyes_biscotti, de pisztácia helyett mogyorós és diós lett, és persze aszalt meggy sem volt itthon, de így is irtó finom volt). Én azért hívom cantuccininek, mert a násztutunkon, Toscana-ban ettem ilyet először, és ott így hívták. Házigazdáink kínáltak meg vele érkezéskor, és elsőre bizony nem nagyon tudtunk mit kezdeni ezekkel a kőkemény kekszekkel, aztán mikor rájöttünk, hogy kávéba/desszertborba kell mártogatni, akkor megértettük, hogy miért olyan népszerű.

http://www.tuscanyholidays.com/vigna/english/index.html

Bármikor visszamennénk!

Nagy álmom egy ilyen agritourismo-t összehozni, akár ott, de akár itthon is, hiszen felénk is gyönyörű a vidék:

http://www.patka.hu/galery/Gallery2007/album/index.html

Őszi ajándékok

Jó régen írtam, mert sok volt az egyéb dolog, és a kertre nem mindig jutott időL. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy a gondoskodás hiányában és a meglehetősen változékony időjárás ellenére is előkerült még sok finom csemege.

Az utolsó cukkíniket például kb. két hete ettük meg, és úgy 3 hete még paradicsom is akadt, a madársalátából pedig nemrég lehetett még szedni. Mára ezeknek már nyoma sincs, de leveszöldség még mindig van, ha nem is nőttek túl nagyra. Nem baj, ebből is tanulunk, és jövőre is próbálkozunk velük! A petrezselyemre igazából nincs is panaszom, mert ugyan a gyökere nem az igazi, de a levelei csodásak (elsősorban ezekért ültettük), már két nagy adag van a fagyasztóban is, mert bár annyira nem vagyok oda a rizses köretekért, de ha kerül hozzá egy kis friss petrezselyem, akkor az egyszerű párolt rizs is új dimenzióba kerül szerintem. A bazsalikom levélkéit is, ameddig csak lehetett szedtem, és egy jó adaggal eltettem, de mivel azt már el is kezdtük felélni, így abból már nem sokáig lesz. Jövőre már nyáron szedegetni fogom és mindig fagyasztok kicsit, hogy legyen télire bőven.

mini leveszöldségek - kicsik de fincsik

A kisfiam első ételeihez ültetett sárgarépa másodvetés nagyon szép lett, és ma is jóízűen falatozott is belőle egy kis almával és zabpehellyel turbósítva.

bébirépák a Bébinek:)

A fekete retkek pedig nagyon szívósak. Mikor kikeltek, akkor őket is elérte a földibolha vész, de miután azokat egy kis permetezéssel elűztük, azóta egyre szebbek, remélem finomak is lesznek, lassan majd meg is kóstoljuk, mert a nagy fagyok előtt fel kell őket szedni.

Diófánk sajnos még nincs, de Apukám meglepett egy jó adaggal a kertjéből, és annyira szépek, hogy muszáj volt megörökítenem őket. Élvezet volt még pucolni is. És persze rámjött, hogy mégiscsak kellene ültetni egyet nekünk még akkor is, ha olyan sokára terem, mert ha ilyen szépeket teremne, akkor megérne minden várakozást.

Kenyérsütés újra és újra

Azért írtam ezt a címet, mert ez egy végtelen történet. Szerintem, aki rendszeresen süt kenyeret, az tudja, hogy sosem lesz ugyanolyan, és ha találunk egy új ötletet/receptet, az lehet elsőre szuper, és másodszorra akár rémes is, aztán egyszercsak megint jó lesz. Persze rögtön lehet erre mondani, hogy ez a liszten múlik, és persze ebben is van igazság, de ugyanannak a csomagnak az egyik feléből lett már saját minősítésemben 10 pontos, majd a másik feléből másnap 6 pontos kenyerem is.

Volt egy recept, amit nagyon lelkesen próbáltam ki, mert irtó egyszerű, és megörültem neki, hogy ezentúl semmi dagasztás, gépsikálás, csak este bekavarjuk, másnap sütjük, és élvezzük. Én élveztem is, de a férjem egy hét után bevallotta, hogy neki bizony annyira nem ízlik, a lányom meg csak egyszerűen alig evett belőle, ha ez volt a vacsi. Nekem pedig bejött, és nemcsak a kevés munka miatt, hanem az íze és az állaga is, bár igaz, hogy ugyan számtalan variációban sütöttem (lefedve végig, magas hőfokon, felénél alacsonyra véve … stb.) a belseje sosem sült át 100%-ig.

A receptet én a Nők Lapjában olvastam, de itt is elérhető: http://okoanyu.blog.nlcafe.hu/2012/06/13/a-tokeletes-bogres-kenyer-receptje/. Nekem ez elég szűkszavú volt, így rákerestem a forrásra is, és ott elolvastam legalább 100 kommentet, amikben a kérdéseimre nagyrészt választ is kaptam, így inkább ezt ajánlom mindenkinek:

http://dolcevitablog.hu/2007/07/tokeletes-lukacsos-ropogos-szelu-kenyer-ezt-sosem-gondoltam-volna-2/

A kenyér tényleg nagyon egyszerű, és tényleg nagyon ropogós lesz a héja, az íze engem leginkább a spar-ban kapható paillasse kenyerekre emlékeztet, és valóban működik magos verzióban is, bár akkor nekem kicsit  még laposabb lett. Fogok még sütni, az biztos, de volt egy alkalom, amikor este nem készítettem össze, mert másnapra programunk volt, és nem terveztem kenyérsütést, de miután ugrott a program, kellett a kenyér, így visszatértem az alapokhoz,  amit első bejegyzésemben is írtam, Stahl Judit kenyeréhez, de ha már beruháztam egy jénaira a dolce vitás kenyérhez, kipróbáltam, hogy vajon Stahl Judit kenyere működik-e a jénaiban, és annyira működött, hogy azóta csak ezt süthetem, mert ez tényleg szuper lett, és férjem az mondta, hogy most már nem kísérletezzek, mert ennél jobb nem lesz, neki ez kell minden napra. Ropogós ennek is héja, de a belseje is átsül, pedig nem lesz olyan lukacsos, de mégis jobb, mert karakteresebb, igazi házi kenyér íze van. Mivel már vagy 1 hónapja egy héten legalább 3-4-szer ezt sütöm, és eddig még mindig tökéletes lett, ezért azt hiszem, egyelőre nekünk most ez a tökéletes kenyér (Stahl Judit nyomán, saját tapasztalatokkal bővítve).

Hozzávalók:

• 3,1 dl langyos víz
• 1 evőkanál cukor
•  1 evőkanál só
• 1,5 evőkanál olaj
• 500 g finomliszt
• 1 instant élesztő

 Elkészítés: a hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és én a teljes kiőrlésű kenyér programot szoktam elindítani, mert a gépem dagasztós (sütés nélküli) programja nekem nem dolgozza ki olyan szépen a tésztát, mint ez (aldis sütőm van). Régen csak addig hagytam benne, amíg bedagasztotta, aztán kivettem, és külön tálban kelesztettem, de egyszer bent felejtettem, és ott is jól megkelt, így azóta már ezzel sem kínlódok, bent kelesztem kb. egy órát (de tovább ne, mivel egy idő után ez a program meg is süti). Ezután a jénait a hideg sütőbe beteszem, és maximumra (ez nekem 220 fok) előmelegítem (én a legolcsóbb tescos jénait vettem, 2.9 l-es ovális, nem pattan szét felmelegítés közben, és szép kenyérformát ad, ehhez a mennyiséghez nagyjából ez a méret kell, majdnem pont kitölti). Közben a tésztát oválisra formázom, és amíg melegszik a sütő, ez még keldegél egy kicsit, majd ha már forró, akkor óvatosan kiveszem az edényt, szórok bele pici lisztet, és belepottyantom a tésztát.  

második kelesztés közben

amikor bepottyantom a tálba, kicsit összeesik, de nem kell félni,mert szépen kisimul a végére

Nem kell félni, nem ragad bele, nekem eddig csak egyszer volt ilyen, de akkor dupla adagot csináltam egy másik, szögletes jénaiban, ami elég vacak már, szóval ott inkább az edénnyel volt a gond, de kis rázogatással abból is kijött, mert csak egy ponton volt leragadva. Kb. fél órát sütöm, de inkább szín alapján szoktam dönteni, én sötétebben szeretem, akkor ropogósabb a héja. Rácson hagyom kihűlni.  A kisült kenyér kb. 750 g-os lesz, mivel nagyon finom, 3 ember simán bepuszilja egy vacsira.

A lisztet néha 400 g finomliszt + 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt arányban variálom (ez a maximum teljes kiőrlésű mennyiség nálunk, amivel még a család is megeszi), és ilyenkor egy löttyintésnyivel több vizet adok hozzá, illetve szoktam bele szórni lenmagot is.

A teteje mindig kicsit megreped, ha bevágom, akkor is, de szerintem így is szép:).

ilyen szépen kitölti a jénait

Ballonfest

Évek óta terveztük, hogy egyszer végre elmegyünk az agárdi hőlégballon fesztiválra (http://velenceito.info/programok/xviii-velencei-tavi-nemzetkozi-holegballon-karneval/), de mindig csak a messziről észrevett hőlégballonokról jutott eszünkbe, hogy megint lemaradtunk. Tegnap viszont időben eszünkbe jutott, így az esti felszállásokra pont odaértünk. Csodálatos látvány, ahogy hatalmas munkával felfújják ezeket a gyönyörű ballonokat, amik aztán könnyedén felszállnak pillanatok alatt. És bár lélegzetelállító lehet fentről a látvány, és tériszonyos sem vagyok, de azt hiszem ahhoz még gyűjtenem kell néhány évig a bátorságot, hogy be is merjek szállni egyszer valamelyikbe.

Nálunk még tombol a nyár…

ugyanis volt egy kis eső szerdán, de csak kb  fél óráig, majd másfél napig fűjt erős, hűvös szél, aztán ma megint csak verőfény és szárazság. Persze jó ez a szeptemberi nyár, de már a fű is lassan mindenhol kiszárad…

Augusztusban nem jutottam ide, hogy írjak, mert kicsit rohanósra sikerült, sok programunk volt, és néha nem is tudtam mindent rendesen kiélvezni, mert folyamatosan másnapra kellett főzni, készülődni, előre csomagolni, de jó volt, mert eljutottunk még pár napra nyaralni, részt vehettem a tisztavatáson (sógorom hadnagy lett) és párszor még strandoltunk is a környéken, így egész jól kibírtuk a hőséget.

A veteményesről ez azonban sajnos nem mondható el. Érdekes módon a paradicsom is kicsit csalódás lett, ugyanis hiába locsoltam, nagyon későn kezdett csak érni, és akkor se sok. Pedig Bálint Gazda szerint egy négy fős családnak néhány tő paradicsom is elég, mi csak férjemmel esszük egyelőre, mégis hiába van vagy 15 tő, mégis épp csak annyi jut, amit vacsihoz megeszünk, befőzésről, aszalásról csak álmodozunk. Pedig több félét vettem, korait is, mégse érett be korábban.  Júliusban a 2 tő paprika roskadozott a terméstől, és nem volt hozzá pár szemparadicsom egy lecsóhoz. A legjobban persze az ismerősöktől kapottak néznek ki még a rekordszárazság után is, mondtam is nekik, hogy jövőre is kérek, mert bár jó sokszor kellett kötözgetni a nagy szelek után, de megérte, mert nagyon finomak ezek a körte formájú kis bogyók.

Ezek pedig a magról vetett kísérleti példányaim, elég kis nyamvadtak, nem hittem volna, hogy egyáltalán lesz rajtuk bármi (a zacskó szerint egy tövön több száz (!) szem várható ládás nevelésben), de az a pár szemecske nagyon fincsiJ.

A paprika viszont amilyen jó volt júliusban, annyira gyötrődik azóta, már nem is nőnek és az ízük se emlékeztet a régire, pedig úgy örültem, hogy ennyit terem, de úgy látszik a második terméshullám nem  az igazi.

A cukkinik egy időben irtóra mentek, de a szárazság őket is kikezdte, most már csak elvétve akad egy-egy, próbáltam befőzni, de nem lehet, csak valami savassal  (paradicsommal vagy savanyúságnak), mert magában eltéve hiába dunsztoltam serényen, mégis megromlott.

A júliusi földibolha vész után a következő ruccolatermést is megették, egy pár napig tudtam élvezni a friss leveleket, de aztán jött a támadás, és bár lefújtam hamar, csak remélni tudom, hogy a télre vetett fekete retek frissen kibújt levélkéire már nem jutottak el.

A répák  egycseppkerthez hasonlóan nálunk is úgy be vannak állva a földbe, hogy csak annyit tudok belőle kiszedni, ami a lányomnak elég egy levesbe, mert neki néha főzök külön, nagy leveses, legalább ő egyen vegyszermentesetJ. De vetettem újat is még ládába, hogy amikor már a fiatalúr is ehet, akkor még neki is legyen, remélem nem jön túl korán a tél, és még beérik addigra. 

Vetettem még madársalátát is, ez már idén a 2. próbálkozás, az első nem kelt ki, valami vacak mag lehetett, a mostani egyelőre elég biztató, ha már rukkola nincs, remélem ebből még lesz egy kis saláta. De a rukkolát sem adom fel, de kintre már nem vetek, viszont próbálkozni fogok bent cserépben, hátha sikerül. A fűszernövények nem mentek bent, de talán ez sikerül.

új répácskák

madársaláta kezdemények

Oregánó csokor

A fűszerkertben nagyon egymásra nőtt az oregánó és a citromfű, és hogy ne nyomják el végképp egymást, múlt héten kicsit visszavágtam mindkettőt. Mivel azonban az oregánó éppen gyönyörűen virágzott, nem volt szívem kidobni, ezért csokorba kötöttem, és majdnem egy hétig szépen elvolt az asztalon, pedig a vizét alig (vagy talán egyszer se) cseréltem.

Talán érdemes lett volna kiszárítani is, de megmondom őszintén, ezzel már többször is próbálkoztam, és nem lett olyan íze, mint a bolti oregánónak, az ételeknek is elvitte az ízét, pedig az illata olyan, mint azoké, de valahogy az íze nem, így azt hiszem be fogok szerezni egy új palántát, mert ezt nem tudjuk megenni, viszont annyit használjuk főzéshez, hogy jó lenne egy kis saját is.