Az én francia hagymalevesem

Azért titulálom sajátomnak, mert igazából nem tudom, milyen az autentikus francia hagymaleves (már ha van ilyen, inkább gyanítom van normand vagy breton stb. ). Amit viszont itthon eddig éttermekben ettem (általában cipóban találva, tejszínnel dúsítva), az sosem ízlett, Franciaországban pedig még nem volt alkalmam kipróbálni.

A recept alapja egy Rachel Allen műsor volt, amelyben bisztró ételeket készített, és bemelegítésként elment egy közeli bisztoba (ha jól tudom, ő ír, így véletlenül se franciába:), és ott a séffel közösen készítettek egy hasonlót.

Hozzávalók 1 személyre (ugyanis leginkább magamnak készítem így Nagyböjtben péntekenként hús nélküli egyszerű vacsinak, és egyelőre csak én tartom a böjtöt a családban):

• 2 közepes fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 3 dl húsleves (persze kockából is lehet, de azért sokkal jobb, ha van egy kis maradék lefagyasztva a hűtőben, és ilyenkor pont fel lehet használni, de böjti változatban zöldségleveskockából szoktam csinálni).
• 1-2 szelet kenyér
• tejszínes krémsajt
• bazsalikom
• só, bors, olaj

A hagymát olajon (de ha zsíron, akkor még finomabb) megfonnyasztjuk, megsózzuk, és először lefedve puhára pároljuk, majd fedő nélkül szép barnára lepirítjuk. Ekkor szoktam hozzáadni egy-két gerezd apróra vágott fokhagymát, hogy ne égjen meg, amíg a hagyma megsül. Felöntjük a húslevessel, és összeforraljuk néhány percig, hogy az ízek összeérjenek. Ízlés szerint sózzuk/borsozzuk, de mivel a húsleves maga már fűszeres, így azért óvatosan. 

Rachel Allenék úgy tálalták, hogy bedörzsöltek fokhagymával egy szelet pirítóst, megszórták sajttal, és rátették egy csészébe adagolt levesre, majd  grillsütőben szépen addig pirították, míg a sajt aranybarna lett. Isteni lehet, de én a magam örömére nem izzítom be a sütőt, így ezt annyival egyszerűsítettem, hogy a pirítóst a jó kis fokhagymás/bazsalikomos sajtkrémmel megkentem, és így tettem a levesbe. Először persze furcsa lehet a levesbe pottyantott kenyér, de az egész étel pont attól isteni, hogy a pirítós magába szívja a leves csodálatos ízét. 

2013-as elhatározások

Tavaly úgy indultunk neki a tavasznak (és a blognak) is, hogy 2012 a kertünk éve lesz. Ez azért annyira nem így alakult, és erre csak részben mentség a májusban érkezett bébi és mellé az ovikezdő 3 éves:). A fő ok a lustaság, na és az aszály, mert azért az tavaly gyilkos volt minden téren.

Múlt héten valamelyik napsütéses napon rámtört az ültethetnék, de mivel nem lévén túl gondos kiskertész, és nem néztem át már télen a maradék magokat, így nem nagyon találtam ültetnivalót, ezért aztán másnap neki is indultam vásárolni, és ezeket a szépségeket szereztem:

A tavalyi tapasztalatok alapján, ami nem megy, azt nem erőltetjük, úgyhogy tényleg csak azt termeljük, amit szeretünk, és amik szeretik ezt a gyatra földet is. Mert az viszont nem erre van kitalálva, így idén nagy tervem, hogy egész nyáron gyűjtöm a hozzávalókat, és ősszel megcsináljuk a Bálint Gazda által mindig ajánlott magaságyat. Meg egyszer majd az akvapóniát is, de arra anyagi forrást is kell gyűjteni.

Addig pedig, amit csak lehet, azt ládába és cserépbe ültetek, csak az megy hátra, aminek kell a nagy hely, és ami minden viszontagság ellenére is elkényeztetett tavaly, ez pedig a cukkini. Idén megpróbálkozunk mellé egy kis sütőtökkel is, mert azt nagyon megszerettük a télen (bébiételt sokat főztem belőle, a maradékból meg lett sok finom fűszeres leves a nagyoknak).

Mivel végre sikerült újra nagyjából befedni a garázst (a tetőnélkülség egy borzasztó hosszú építésügyi procedúra kellemetlen mellékhatása volt), így végre felszabadult az kis terület (ahol eddig a cserepek pihentek), ahol 5 évvel ezelőtt egyszer ültettem már paradicsomot, és csodálatosan jól termett, így idén újra megpróbálom, remélem újra szeretni fogják a helyet.

Mivel a ruccola már nagyon hiányzik így az ablakba vetettem egy ládába, és már kezdenek kibújni. Ezt tavaly csak szabadföldben próbáltam, kíváncsi vagyok, cserépben mennyire szeret lenni. A fűszerkertbe pedig elültettem két sor hagymát, és egy kis répát is, és örömmel láttam, hogy az ősszel elültettet fokhagyma kibújt. Ez kellemes meglepetés volt. Bálint Gazda egyik őszi hírlevelében írta valamikor, hogy még érdemes fokhagymát ültetni, így akkor gyorsan elültettem a maradékot, aztán jól meg is feledkeztem róla.

Bár fentebb azt írtam, hogy csak azzal próbálkozunk, amivel érdemes, egy dolog mégis van, amit nem tudok feladni, a bazsalikom. Egyszer sok éve sikerült magról is, azóta  minden év újabb kudarc volt, így a tavalyi is, de most megint vettem egy újabb gyártmányú magot, és az ablakban már vetettem egy kicsit cserépbe 2 napja, remélem ez végre bejön.

Expressz zabkása

Lila Fügénél olvastam nemrégiben, hogy milyen egészséges és jó dolog a kása. Így aztán egyik reggel, mikor menthetetlenül elfogyott minden kenyér, és a tejbegrízhez sem volt kedvem, gondoltam megpróbálom.

Főztem is lelkesen a zabpelyhet, aztán hozzáadtam mindenféle ízesítőt, és rájöttem, hogy ez semmivel sem jobb, mint amit anyósom jó ideje már müzli néven illetve szokott reggelizni, csak azzal fele annyi a dolog. Ő ugyanis nagyon egyszerűen egy jó nagy bögrében le szokott forrázni néhány kanál zabpelyhet annyi vízzel, ami ellepi, azután letakarja egy csészealjjal, majd miután a vizet felszívta, friss vagy aszalt gyümölccsel, mazsolával, dióval ízesíti. Főzni tényleg felesleges, mert amíg magába szívja a vizet, addig pont elég az idő arra, hogy felaprítsuk a gyümölcsöt, ami épp van otthon (anyósom kedvence az almás/körtés, én viszont elég válogatós vagyok a gyümölcsök terén, nekem az őszibarackos és az aszalt sárgabarackos a kedvencem), törjünk egy kevés diót, és elővegyük a kókuszreszeléket. Ez utóbbiért köszönet Lila Fügének, nem is értem, hogy korábban miért nem jutott eszembe, nagyon passzol a zabpehelyhez (és mindkét barackhoz is). Ha akad itthon, akkor keverek a zabpehelyhez lenmagot/búzacsírát is (még a forrázás előtt), de ezek nélkül is finom. Én általában apró szemű zabpehelyhet veszek, az pár perc alatt megpuhul, nagyobb szeműnél érdemes kicsi több vizet használni, és kicsit többet várni. Meglepő módon a 3 éves, nagyon-nagyon válogatós lányom is szereti. Ha nagyon nincs itthon semmi gyümölcs, akkor gyümölcsjoghurttal elkeverve is finom.

Egyszerű vacsi

Lassan már négy éve is megvan, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, és mivel ebédre mindig főzünk, így vacsorára ez már nem jellemző, viszont a „hagyományos” hideg vacsora (kenyér, felvágott, szalámi stb.) már nagyon kezd unalmas lenni, de annyira meg nem vagyok konyhatündér, hogy egy nap kétszer is főzzek. Ezért egyre nagyobb kihívás változatossá tenni az esti étkezést, és mi lehetne egyszerűbb, mint egy kis tészta, mert bár ezt főzni kell, azért még kibírható. És amikor már paradicsomkonzerv sincs itthon, akkor jön a krémsajtos spagetti. A paradicsomoshoz hasonlóan ez is férjem receptje, és tényleg minimális a hozzávalók listája 2,5 főre (a fél adag a 3 évesé:-):

• 1 tömlős sajtkrém (nekem az aldis a kedvencem, szerintem ez finomabb, mint bármelyik márkás verzió, és még magyar termék is).
• 1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
• kevés friss vagy így télen inkább fagyasztott bazsalikom 
• kevés tej vagy ha van otthon, akkor tejszín, de mivel csak a sajtkrém hígításához kell, bőven megteszi a tej is
• só, bors, kevés olívaolaj
• 30 dkg spagetti

Az elkészítés nagyon egyszerű, amíg fő a spagetti, kevés olajon nagyon finoman megpirítjuk a fokhagymát, majd beletesszük a sajtkrémet, és attól függően, mennyire sűrű, egy kevés tejet vagy tejszínt. Pár percig forraljuk, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, végül a frissen kifőtt tésztával és a bazsalikommal gyorsan összeforgatjuk. Egy pohár száraz fehérborral a legfinomabb.

Tudom, manapság már nem divat olyasmiket enni, mint a tömlős sajtkrém, mert ez aztán igazi élelmiszeripari műtermék, de nekem gyerekkorom kedvence volt, így kedves nosztalgia bármikor kóstolni, és nagyon praktikus, mert olcsó, a hűtőben pár hétig elvan, így villámvacsorának néha nagyon jó.  Ha még tésztát sincs kedvünk főzni, de van valami régebbi kenyér, akkor csak összekeverem a sajtkrémet egy gerezd reszelt fokhagymával és egy kevés bazsalikommal, majd pirítósra kenve esszük, nyáron rengeteg finom, friss paradicsommal.  Egyszerű, és nagyszerű, barátnőm anyukáját dicséri az ötlet, de a bazsalikom az én újításom benne:)

Karácsonyi cantuccini

Bár már lassan 1 hónap is eltelt Karácsony óta, de jobb később, mint soha, és mindenképpen szerettem volna megörökíteni a tavalyi Karácsony legédesebb ajándékát.

Férjem lepett meg vele, amíg én elmentem intézni az ünnepi nagybevásárlást, ő nemcsak a gyerekeket szórakoztatta, hanem még meglepit is csinált. Mikor hazajöttem, gyanús volt ugyan a finom vaníliaillat a lakásban, és bár többször is megkérdeztem, hogy nem sütöttek-e vmit, a 3 évessel együtt határozottan tagadták, így aztán azt hittem, hogy vagy csináltak vmit és nem sikerült, vagy agyamra ment a bevásárlás.

Aztán másnap a 3 éves nem bírta tovább, és kérte hogy ugyan együnk már a meglepi sütiből. Én elsőre nem értettem, de ő erősködött, hogy a zöld sütis dobozban bizony van meglepi süti anyának, így aztán kicsit Karácsony előtt, de megkaptam ezt az édes finomságot (a kiindulórecept ez a Stahl-féle biscotti volt http://stahl.hu/hu/recept/desszert/Pisztacias-aszalt_meggyes_biscotti, de pisztácia helyett mogyorós és diós lett, és persze aszalt meggy sem volt itthon, de így is irtó finom volt). Én azért hívom cantuccininek, mert a násztutunkon, Toscana-ban ettem ilyet először, és ott így hívták. Házigazdáink kínáltak meg vele érkezéskor, és elsőre bizony nem nagyon tudtunk mit kezdeni ezekkel a kőkemény kekszekkel, aztán mikor rájöttünk, hogy kávéba/desszertborba kell mártogatni, akkor megértettük, hogy miért olyan népszerű.

http://www.tuscanyholidays.com/vigna/english/index.html

Bármikor visszamennénk!

Nagy álmom egy ilyen agritourismo-t összehozni, akár ott, de akár itthon is, hiszen felénk is gyönyörű a vidék:

http://www.patka.hu/galery/Gallery2007/album/index.html

Őszi ajándékok

Jó régen írtam, mert sok volt az egyéb dolog, és a kertre nem mindig jutott időL. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy a gondoskodás hiányában és a meglehetősen változékony időjárás ellenére is előkerült még sok finom csemege.

Az utolsó cukkíniket például kb. két hete ettük meg, és úgy 3 hete még paradicsom is akadt, a madársalátából pedig nemrég lehetett még szedni. Mára ezeknek már nyoma sincs, de leveszöldség még mindig van, ha nem is nőttek túl nagyra. Nem baj, ebből is tanulunk, és jövőre is próbálkozunk velük! A petrezselyemre igazából nincs is panaszom, mert ugyan a gyökere nem az igazi, de a levelei csodásak (elsősorban ezekért ültettük), már két nagy adag van a fagyasztóban is, mert bár annyira nem vagyok oda a rizses köretekért, de ha kerül hozzá egy kis friss petrezselyem, akkor az egyszerű párolt rizs is új dimenzióba kerül szerintem. A bazsalikom levélkéit is, ameddig csak lehetett szedtem, és egy jó adaggal eltettem, de mivel azt már el is kezdtük felélni, így abból már nem sokáig lesz. Jövőre már nyáron szedegetni fogom és mindig fagyasztok kicsit, hogy legyen télire bőven.

mini leveszöldségek - kicsik de fincsik

A kisfiam első ételeihez ültetett sárgarépa másodvetés nagyon szép lett, és ma is jóízűen falatozott is belőle egy kis almával és zabpehellyel turbósítva.

bébirépák a Bébinek:)

A fekete retkek pedig nagyon szívósak. Mikor kikeltek, akkor őket is elérte a földibolha vész, de miután azokat egy kis permetezéssel elűztük, azóta egyre szebbek, remélem finomak is lesznek, lassan majd meg is kóstoljuk, mert a nagy fagyok előtt fel kell őket szedni.

Diófánk sajnos még nincs, de Apukám meglepett egy jó adaggal a kertjéből, és annyira szépek, hogy muszáj volt megörökítenem őket. Élvezet volt még pucolni is. És persze rámjött, hogy mégiscsak kellene ültetni egyet nekünk még akkor is, ha olyan sokára terem, mert ha ilyen szépeket teremne, akkor megérne minden várakozást.

Kenyérsütés újra és újra

Azért írtam ezt a címet, mert ez egy végtelen történet. Szerintem, aki rendszeresen süt kenyeret, az tudja, hogy sosem lesz ugyanolyan, és ha találunk egy új ötletet/receptet, az lehet elsőre szuper, és másodszorra akár rémes is, aztán egyszercsak megint jó lesz. Persze rögtön lehet erre mondani, hogy ez a liszten múlik, és persze ebben is van igazság, de ugyanannak a csomagnak az egyik feléből lett már saját minősítésemben 10 pontos, majd a másik feléből másnap 6 pontos kenyerem is.

Volt egy recept, amit nagyon lelkesen próbáltam ki, mert irtó egyszerű, és megörültem neki, hogy ezentúl semmi dagasztás, gépsikálás, csak este bekavarjuk, másnap sütjük, és élvezzük. Én élveztem is, de a férjem egy hét után bevallotta, hogy neki bizony annyira nem ízlik, a lányom meg csak egyszerűen alig evett belőle, ha ez volt a vacsi. Nekem pedig bejött, és nemcsak a kevés munka miatt, hanem az íze és az állaga is, bár igaz, hogy ugyan számtalan variációban sütöttem (lefedve végig, magas hőfokon, felénél alacsonyra véve … stb.) a belseje sosem sült át 100%-ig.

A receptet én a Nők Lapjában olvastam, de itt is elérhető: http://okoanyu.blog.nlcafe.hu/2012/06/13/a-tokeletes-bogres-kenyer-receptje/. Nekem ez elég szűkszavú volt, így rákerestem a forrásra is, és ott elolvastam legalább 100 kommentet, amikben a kérdéseimre nagyrészt választ is kaptam, így inkább ezt ajánlom mindenkinek:

http://dolcevitablog.hu/2007/07/tokeletes-lukacsos-ropogos-szelu-kenyer-ezt-sosem-gondoltam-volna-2/

A kenyér tényleg nagyon egyszerű, és tényleg nagyon ropogós lesz a héja, az íze engem leginkább a spar-ban kapható paillasse kenyerekre emlékeztet, és valóban működik magos verzióban is, bár akkor nekem kicsit  még laposabb lett. Fogok még sütni, az biztos, de volt egy alkalom, amikor este nem készítettem össze, mert másnapra programunk volt, és nem terveztem kenyérsütést, de miután ugrott a program, kellett a kenyér, így visszatértem az alapokhoz,  amit első bejegyzésemben is írtam, Stahl Judit kenyeréhez, de ha már beruháztam egy jénaira a dolce vitás kenyérhez, kipróbáltam, hogy vajon Stahl Judit kenyere működik-e a jénaiban, és annyira működött, hogy azóta csak ezt süthetem, mert ez tényleg szuper lett, és férjem az mondta, hogy most már nem kísérletezzek, mert ennél jobb nem lesz, neki ez kell minden napra. Ropogós ennek is héja, de a belseje is átsül, pedig nem lesz olyan lukacsos, de mégis jobb, mert karakteresebb, igazi házi kenyér íze van. Mivel már vagy 1 hónapja egy héten legalább 3-4-szer ezt sütöm, és eddig még mindig tökéletes lett, ezért azt hiszem, egyelőre nekünk most ez a tökéletes kenyér (Stahl Judit nyomán, saját tapasztalatokkal bővítve).

Hozzávalók:

• 3,1 dl langyos víz
• 1 evőkanál cukor
•  1 evőkanál só
• 1,5 evőkanál olaj
• 500 g finomliszt
• 1 instant élesztő

 Elkészítés: a hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és én a teljes kiőrlésű kenyér programot szoktam elindítani, mert a gépem dagasztós (sütés nélküli) programja nekem nem dolgozza ki olyan szépen a tésztát, mint ez (aldis sütőm van). Régen csak addig hagytam benne, amíg bedagasztotta, aztán kivettem, és külön tálban kelesztettem, de egyszer bent felejtettem, és ott is jól megkelt, így azóta már ezzel sem kínlódok, bent kelesztem kb. egy órát (de tovább ne, mivel egy idő után ez a program meg is süti). Ezután a jénait a hideg sütőbe beteszem, és maximumra (ez nekem 220 fok) előmelegítem (én a legolcsóbb tescos jénait vettem, 2.9 l-es ovális, nem pattan szét felmelegítés közben, és szép kenyérformát ad, ehhez a mennyiséghez nagyjából ez a méret kell, majdnem pont kitölti). Közben a tésztát oválisra formázom, és amíg melegszik a sütő, ez még keldegél egy kicsit, majd ha már forró, akkor óvatosan kiveszem az edényt, szórok bele pici lisztet, és belepottyantom a tésztát.  

második kelesztés közben

amikor bepottyantom a tálba, kicsit összeesik, de nem kell félni,mert szépen kisimul a végére

Nem kell félni, nem ragad bele, nekem eddig csak egyszer volt ilyen, de akkor dupla adagot csináltam egy másik, szögletes jénaiban, ami elég vacak már, szóval ott inkább az edénnyel volt a gond, de kis rázogatással abból is kijött, mert csak egy ponton volt leragadva. Kb. fél órát sütöm, de inkább szín alapján szoktam dönteni, én sötétebben szeretem, akkor ropogósabb a héja. Rácson hagyom kihűlni.  A kisült kenyér kb. 750 g-os lesz, mivel nagyon finom, 3 ember simán bepuszilja egy vacsira.

A lisztet néha 400 g finomliszt + 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt arányban variálom (ez a maximum teljes kiőrlésű mennyiség nálunk, amivel még a család is megeszi), és ilyenkor egy löttyintésnyivel több vizet adok hozzá, illetve szoktam bele szórni lenmagot is.

A teteje mindig kicsit megreped, ha bevágom, akkor is, de szerintem így is szép:).

ilyen szépen kitölti a jénait