Bár már lassan 1 hónap is eltelt Karácsony óta, de jobb később, mint soha, és mindenképpen szerettem volna megörökíteni a tavalyi Karácsony legédesebb ajándékát.
Férjem lepett meg vele, amíg én elmentem intézni az ünnepi nagybevásárlást, ő nemcsak a gyerekeket szórakoztatta, hanem még meglepit is csinált. Mikor hazajöttem, gyanús volt ugyan a finom vaníliaillat a lakásban, és bár többször is megkérdeztem, hogy nem sütöttek-e vmit, a 3 évessel együtt határozottan tagadták, így aztán azt hittem, hogy vagy csináltak vmit és nem sikerült, vagy agyamra ment a bevásárlás.
Aztán másnap a 3 éves nem bírta tovább, és kérte hogy ugyan együnk már a meglepi sütiből. Én elsőre nem értettem, de ő erősködött, hogy a zöld sütis dobozban bizony van meglepi süti anyának, így aztán kicsit Karácsony előtt, de megkaptam ezt az édes finomságot (a kiindulórecept ez a Stahl-féle biscotti volt http://stahl.hu/hu/recept/desszert/Pisztacias-aszalt_meggyes_biscotti, de pisztácia helyett mogyorós és diós lett, és persze aszalt meggy sem volt itthon, de így is irtó finom volt). Én azért hívom cantuccininek, mert a násztutunkon, Toscana-ban ettem ilyet először, és ott így hívták. Házigazdáink kínáltak meg vele érkezéskor, és elsőre bizony nem nagyon tudtunk mit kezdeni ezekkel a kőkemény kekszekkel, aztán mikor rájöttünk, hogy kávéba/desszertborba kell mártogatni, akkor megértettük, hogy miért olyan népszerű.
 |
| http://www.tuscanyholidays.com/vigna/english/index.html |
 |
| Bármikor visszamennénk! |
Nagy álmom egy ilyen agritourismo-t összehozni, akár ott, de akár itthon is, hiszen felénk is gyönyörű a vidék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése