Végre egy délután a kertben

Délelőtt elővehettem végre a kerti papucsom - nekem igazából innentől kezdődik az idény, elég egy kardigánt magamra kapni, a teraszajtóban beleugrani a papucsba, és már kint is vagyok egy kis kakukkfűért, vagy éppen ültetni valamit. 

Egyelőre még mindig csak dézsákba és a fűszerkertbe ültetek, a korábban elvetetett retek, madársaláta és spenót mellé ma készült egy ruccolás dézsa (mivel az ablakban ültetett nem igazán akar fejlődni), és egy kisebb edénybe borsikafű is. Ezt a növényt bevallom, eddig csak tévében láttam, és mivel a dietetikusok mindig lelkesen elmondják, hogy kíméletesebb ezzel főzni, mint borssal, régóta ki akartam próbálni, de tavaly valahogy kimaradt, viszont a mag lejárt, így nem fűzök hozzá sok reményt, de egy esélyt megérdemel. Került még a fűszerkertbe egy kis metélőhagyma is, ezzel is próbálkoztam már, nem sok sikerrel, reméljük most jobb lesz.

ruccola kezdemények az ablakban, talán a kevés napfény miatt ilyen nyomik

A bazsalikom biztató, de ez az a pont mindig, ahol megreked, így még nem élem bele magam.

Idei első komoly beruházásunk egy szép nagy esővízgyűjtő. Persze jó lett volna, ha kicsit hamarabb érkezik, de azért remélem lesz még később is eső, amit begyűjthetünk vele.

Minden évben elcsábulok a vetőmagoknál a virágokra is, de ezekkel sincs túl sok sikerélményem, így aztán tavaly már csak vásároltam, de jóformán nem is ültettem belőlük. Most viszont  Alan Titchmarsh Kertész leszek c. könyvének újraolvasását követően fellelkesültem, és teszek ismét egy próbát velük.

Ami pedig szintén a tavasz végérvényes beköszöntét jelzi nálam, az a szerény, de annál szebb ibolya virágzása, nem tudom megállni, hogy ne szedjek mindig egy picikét az út mellől.