Az enyhe tél ajándéka

Mindenhol azt halljuk, hogy ez az enyhe tél bizony nem jó, hiszen áttelelnek a kártevők, és majd tavasszal/nyáron érezni fogjuk ennek hátrányait. Ezt nem is vitatom, bár azért igyekszem inkább optimistán szemlélni a helyzetet, hiszen azt is olvastam épp ma, hogy ha még jön 2-3 fagyos hét, akkor  helyreállhat a szokásos rend. Ha pedig mégsem, akkor tényleg nehezebb dolgunk lesz, rögtön így elsőre, de vállaljuk a kihívást!

Azt pedig nem tagadhatom, hogy én örülök is az enyhe télnek. Talán mert nyáron születtem, és mert kétszer volt már alkalmam tél közepén megjárni Rómát, valahogy úgy érzem, nekem annyi bőven elég lenne a télből, ami a rómaiknak jut: minden szép zöldben tündököl a napsütésben, valahogy így:

Ami miatt pedig most a legjobban örülök, hogy egyik legkedvesebb növényem, a rozmaring jelenleg úgy néz ki, hogy vígan áttelel. Tudom jobban kéne vigyázni rá, és takargatni, védeni illene, de ősszel nem volt erre kapacitásunk, és hát önző módon úgy voltunk vele, hogy tavaly is elfagyott ugyan a nagy része, és nagyjából egy ágának az 5-10 centis részét lehetett csak tavasszal meghagyni, és mégis ilyen szép lett, akkor biztos idén is bírni fogja. Persze nyilván leginkább ez az idő kedvez neki.

A kakukkfű már nem ennyire lelkes, pedig ő elvileg fagytűrő fajta lenne, most mégsem néz ki olyan biztatóan, de tavasszal reméljük ő is visszanyeri pompáját.