2012. február 6., hétfő

Amibe egyelőre biztos nem vágunk bele...

... az a háztáji állattartás. Pedig néha elábrándozom azon, hogy milyen jó lenne csak úgy kimenni egy-két tojásért a tyúkólba, vagy mindennap friss tejet inni reggelire, vagy isteni rántott csirkét sütni vasárnap ebédre, a házi disznótorosról már nem is beszélve, de azért be kell ismerni a korlátainkat, és én tudom, hogy ez nekünk nem való.

Egyrészt a szigorú napirend nálunk nem működik, márpedig ennek fegyelme elengedhetetlen. Másrészt azt gondolom, ehhez kell valamilyen alapszintű hozzáértés, amely ugyan a növénytermesztés tekintetében is hiánycikk nálunk, de valahogy abban az ember nem érez akkora felelősséget.

Szerencsére vannak nagyon kedves barátaink, akik nem küzdenek ilyen kétségekkel, sőt az alapos hozzáértés sem hiányzik náluk, így azért ha kívülről is, de bepillanthatunk az állattartás rejtelmeibe is.  Tegnap pont náluk töltöttük az estét, megnéztük a fejést, majd férjem a nyuszik etetésében is segédkezett, míg mi a lányommal szorgosan simiztük a kis nyuszikat, és aggódva néztük a kocát, aki épp mindenórás volt. Éjszaka aztán meg is születtek a pici malackák, férjem át is ugrott délután, hogy megörökítsen egyet (kb. 20 órásan):


A nyuszikat egyébként nem csak simogatni szoktuk, hanem a kezdeti idegenkedést legyőzve, meg is tudjuk már enni. Én is féltem kicsit tőle, és néhány évvel ezelőtt, mikor az unokatesóm kisfiának húsvéti nyuszija a nagyinál kötött ki, aki viszont egy idő után nem győzte etetni, és Apukám levágta, hát abból bizony nem tudtam enni, mert csak ott élt a nagyinál jó ideig, etettük, szerettük, neve is volt, így aztán nem voltam rá képes. Viszont a kifejezetten erre tenyésztett nyulaknál sikerült legyőzni ezt az idegenkedést, és azon túl, hogy nagyon egészséges (erről bővebben itt lehet olvasni: http://gasztrabbit.blogspot.com/2009/10/az-elso.html), igazán ízletes is. Először ragulevesnek és sültnek készítettük el, majd kipróbáltam vadasban is, és az volt talán a legjobb, na meg a mája a levesben. A közeljövőben megint fogunk kapni, akkor majd megörökítem az elkészítést is, és felteszem, hátha többen kedvet kapnak hozzá, hiszen régen ez fontos részét képezte a húsfogyasztásnak, sokan tenyészették is, talán visszajöhet ennek is a divatja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése