Fűszervarázs

Megrögzött főzőműsor rajongóként elég hamar megtanultam, hogy vannak ételek, amiket bizony csak friss fűszerekkel érdemes elkészíteni. A gyakorlatban ezt azonban csak akkor kezdtem tényleg alkalmazni, amikor megkóstoltam a friss bazsalikomot, majd összehasonlítva a szárítottal rájöttem, hogy ez utóbbit nem is szeretem, a friss viszont rögtön a kedvencem lett. Ez volt az első fűszernövényünk, és azóta is minden évben próbálkozom vele, több kevesebb sikerrel. Tavaly folyamatosan kísérleteztem több fajtával is, kezdve ablakban, majd teraszon, és persze szabad földben is, de egyik sem vált be igazán. Hiába ültettem folyamatosan, hogy mindig legyen utánpótlás, mégis időről-időre előfordult, hogy vettem is egy-egy cseréppel, mert nálunk szombaton már hosszú éves hagyomány a házi készítésű pizzavacsora, és ahhoz bizony nélkülözhetetlen. A folyamatos termést 2 évvel ezelőtt tudtam csak egyszer elérni, és idén is visszatérek ehhez fajtához, ami nem más, mint a görög bazsalikom. Ez ugyanis egész nyáron folyamatosan ontotta az apró, külsejében kevésbé, ízében viszont a genovaival teljesen megegyező levélkéit. Míg a genovaival történt próbálkozásim mindig arra vezettek, hogy nagyon hamar elvirágzottak, hiába tépkedtem szorgosan a virágokat, hogy több levelet hozzanak, úgy tapasztaltam, hogy ez sem nagyon hosszabbította meg leveledző kedvüket, hiába írja ezt a szakirodalom. Így őszintén remélem, hogy idén is árul majd görög bazsalikom palántát az óbudai piacon az a hölgy, akitől két éve is vettem, és olyan ellenálló kis növényke volt, hogy hiába taposta le egy macska a növényke 2/3-át még júniusban, nagyon hamar helyrejött, és egész nyáron élveztük.

Másik nagy kedvencem a kakukkfű, igazából ezzel kapcsolatosan teljesen jól elvoltam a bolti szárítottal is, de aztán egyszer vettem egy növénykét, és mivel nagyon jól érzi magát nálunk (l.  http://kertutca.blogspot.com/2012/01/az-enyhe-tel-ajandeka.html ), ezért nem volt nehéz átszokni a frissre, főleg mert az enyhe télben is tudtuk szedni, és egyből még több kedvem lett főzni, amint lecsippentgettem az apró zöld levélkéket (leginkább gombás éltelekben szeretjük).

Ma pedig, amikor a pizzához ismét ki kellett bontanom egy csomag oregánót, rájöttem, hogy ebből is irtó sokat eszünk, részint a heti pizza, részint a korábban bemutatott kenyér (http://kertutca.blogspot.com/2012/01/mindennapi-kenyerunk.html) kapcsán, így idén ebből is kerül biztosan a fűszerkertbe, és a jó termést végre tényleg igyekszem majd megszárítani (ez is több éves elhatározás, de idén reméljük nem csak az marad).

Mostanában kezd divatba jönni (legalábbis a főzőműsorokban) a friss zsálya lelkes használata. Ezt még nem kóstoltam, mert frissen még nem nagyon láttam (igaz, nem vagyok nagy ínyencbolt-látogató), de annyira ínycsiklandónak tűnik, hogy idén ezt is igyekszem beszerezni.

Ami pedig a fűszerkertünk dísze minden évben, az a rozmaring bokor, bár be kell, hogy valljam, ezt ételben annyira nem szeretem, mint az előzőeket, de gyerekkori emlék fűz hozzá, és ezért a ragaszkodás. Nagymamánál volt több hatalmas bokor, és mindig mondta, hogyha végigsimítjuk az ágat a kezünkkel, csodálatos illata lesz tőle, és manapság is ahányszor csak elmegyek mellette, ezt mindig meg is teszem, és felidéződik sok kedves emlék. És jó érzés, hogy már a 2 éves kislányom is nagyon szereti "simizni" a bokrot. Persze azért egy karakteres sülthöz nagyon finom is, de szeretem úgy is, hogy a szűzérmék köré tekert bacont rozmaring ágakkal tűzöm össze, amitől nemcsak finom, hanem dekoratív is lesz.

A fűszerkertünknek jelenleg ez a kicsiny földdarab ad otthont, de ez néha kibővül néhány virágládával, dézsával is. Mivel férjem nagy menta rajongó, ezért idén azt is fogunk ültetni, de azt biztosan csak ládában, mert nővéremtől megtanultam, hogy ha nem figyelünk, mindent eláraszt.