2012. április 20., péntek

Mindennapi kenyerünk II.

Mivel annyira megszerettük a saját kenyeret, hogy tényleg szinte 2-3 naponta sütünk, így elég sok tapasztalattal gazdagodtam az előző kenyérsütős bejegyzés óta, ezért gondoltam, ideje ezeket is megosztanom, hátha sikerül másoknak is kedvet csinálnom.

Először is a hozzávalókat egyszerűsítettem. Mert bár nagyon finom az olívás, vagy épp oregánós ízesítésű kenyér, mivel kislányom csak lekváros kenyeret hajlandó vacsorázni, ezért ezektől általában megválunk. Mivel reggelire én is szeretem az édes ízeket, így a tekerésnyi borsot is elhagytam. A lisztkeveréket is kicsit módosítottam. A teljesen fehér lisztből készülő kenyér nagyon könnyen kiszárad, így egy kicsi teljes kiőrlésű mindig kerül bele. Nem sok, mert férjem azért a "túl egészségeset" sem szereti, de egy kevés tényleg kell a jobb állaghoz. Az igazi persze a BL 80-as kenyérliszt lenne, de mivel olyan helyeken szoktam vásárolni, ahol ez nem kapható, így ezt még nem próbáltam, de ha látok valahol, akkor bevásárolok majd belőle, addig marad a BL 55-ös finomliszt. 
Azt is kitapasztaltam, hogy ha kicsit lágyabb a tészta, akkor bizony jobb állagú lesz a kenyér, így a vízmennyiséget megnöveltem. Ettől ugyan a gépből kivéve elég nyúlós masszával találkozunk, ami kicsit megnöveli a kézimunka idejét, de szerintem bőven megéri!

Az egyszerűsített hozzávalók listája (egy kb. 1,2 kg-os kenyérhez):
  • 4,8 dl langyos víz (azért ennyi, mert a mérőpoharam egy 240 ml-es cumisüveg, úgy alakult ki a legjobb kenyér, amikor ebből mértem ki 2 adagot)
  • 1,5 evőkanál cukor
  • 1,5 evőkanál só
  • 1,5 evőkanál olaj
  • 600 gr fehér liszt (a fent említett BL 55-ös búza finomliszt)
  • 150 gr teljes kiőrlésű liszt (én rozslisztet szoktam használni, mert nekem jobban ízlik, mint a teljes kiőrlésű búzaliszt)
  • 1,5 tasak instant élesztő (ha nincs kedvem felezni, akkor csak egy tasakkal szoktam, de akkor kicsit tömörebb lesz a kenyér, mivel egy tasaknyit 500 gr liszthez ajánlanak a gyártók, fajtától függetlenül).
A hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és a teljes kiőrlésű kenyér programon hagyom, hogy bedagassza. Mivel ebben programban van lehetőség egy sípszónál magokat hozzáadni, ezért néha szoktam bele szórni egy szűk maréknyi lenmagot is, de ez kézzel is belegyúrható már az elejétől. Amint leállnak a dagasztókarok, már ki is kapcsolom a gépet, kicsit kézzel még megdolgozom, és 1 órán át kelesztem egy olajjal vékonyan kikent tálban (én a sütőben szoktam 50 fokon). Ha szépen megkelt, akkor megformázom. Nekem az vált be, hogy kb. ovális veknire formázom, és szépen alágyűröm mindenhol a tésztát. Próbáltam Limara módszerét, de nekem nem sikerült, pedig igyekeztem pontról-pontra követni, de mégis sokszor szétrepedt a kenyér, míg a sima alátűrős módszerrel sokkal kevésbé (ezt egyébként egy River Cottage műsorban láttam). A megformázott veknit egy olajjal vékonyan megkent tepsiben még egy fél óráig kelesztem, miközben a sütőt felmelegítem 200 fokra. Ha már elég meleg a sütő, akkor 2-3 vágást szoktam ejteni a kenyéren, és egy eredeti rendeltetése szerint szobanövény spricni segítségével lefújom egy kis vízzel (ettől ropogósabb lesz a héja, a profik külön tepsiben is tesznek be vizet a sütőbe, hogy gőzben süljön). Újabban alsó felső sütéssel, légkeverés nélkül kb. 35 percig alatt sütöm (akkor jó, ha az alját megütögetve kongó hangot ad). Régebben légkeveréssel sütöttem, de nemrég felfedeztem, hogy anélkül sokkal szebb lesz és belül is jobban átsül. A sütőből kivéve rácson hagyom hűlni. 
Frissen elképesztő mennyiséget meg lehet belőle enni, de másnap is finom, igaz, könnyebben kiszárad, mint egy bolti kenyér, erre érdemes figyelni.

Következő lépésként a kovászos kenyeret szeretném majd kipróbálni, de egyelőre még lusta voltam hozzáfogni a kovász készítéshez, de ami késik, nem múlik. Főleg, hogy az önkormányzatunk udvarán épp most kezdtek a közmunkások egy kemencét építeni a nyári rendezvényekre, így lesz hol végre kemencés sütés élményét is kipróbálni.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése