Áprilisi ültetések

Már nagyon vártam, hogy elmúljon az áprilisi tél, itt legalábbis egy hete szinte az volt, és végre megint ültethessek. Férjem és sógorom márciusi áldozatos munkájának köszönhetően megtisztult kertünk hátsó részében is egy tekintélyes terület, ahol már márciusban is vetettünk borsót, répát, petrezselymet, és most betársult melléjük egy kis cukkini és csemege kukorica is. Ez utóbbit nagyon szeretem főleg nyáron, Forma 1-es futamok kötelező kelléke családunkban a friss főtt kukorica, és még gyerekkoromban nagymamám a kertjében megengedte, hogy ültessek egy-két növénykét, így ez az első növény, amit sikerrel neveltem. Ideköltözésünk után is próbáltam már egy-két évben, de a ház körül nem nagyon szerette egyik helyet sem, remélem ez a hátsó ágyás jobban fog neki tetszeni. 

Ez ez utóbbit a cukkinival kapcsolatban is remélem, ugyanis tavaly ültettem azt is, de kb. 1 használható termés lett a 5 bokron összesen. Pedig ezzel azért is mertem próbálkozni, mert keresztanyukáméknak régen volt telkük, ahol egyszer ültettek, és aztán már kiirtani sem tudták, annyira terjedt, és eszméletlen mennyiségben termett, egész nyáron ettük is a rántott meg töltött cukkinit. Igaz, az még az a nagyobb fajta volt, és azt nem is szerettem annyira, de reméltem, hogy ezek a kisebb, salátacukkininek hívott tündéri példányok is bírják majd a gyűrődést, hát sajnos tavaly nem bírták, de remélem az új ágyás nekik is bejön.

Mint ahogy eddig a borsónak és a spenótnak tetszik, mert nagyon szépek és biztatóak:

spenótocska

borsó

A fűszerkertben továbbra is nagyon szépen alakulnak a retkek és a saláták. Mivel ez utóbbiakból mind szépen megmaradt a fagyok után is, ezért a középsőket most már menthetetlenül ki kell ritkítanom, hogy a szélsőkből szép fejek legyenek, fáj értük a szívem, de szerintem így zsengén is meg fogjuk kóstolni.

A ruccolák is burjánzanak, de a leveleik megint olyan spenót formájúak, mint azt egyszer már megtapasztaltam. Remélem idővel megnyúlnak, mert amikor legutóbb is ilyenek voltak, akkor nemcsak a külsejük, hanem az ízük sem emlékeztetett a ruccolára, pedig azt nagyon szeretjük, és most direkt másfajta magot is vettem. 

saláta
(a zacskón "május királya" névvel szerepelt, és ha továbbra is ilyen szépen halad, rá is fog szolgálni a nevére:)

ruccola

retkek

A palánták azonban sajnos az elmúlt napok kevés, de azért biztató napsütése ellenére sem nagyon indultak be, sőt némelyeket kifejezetten haldoklónak minősítettem. Bánatomat enyhítendő vágtam egy szelet friss, még langyos kenyeret, megkentem jó kis libazsírral, és kihúztam hozzá pár retket, és az első idei termés hamar megvigasztalt. A retkek ugyan még picik, de én pont ilyen zsengén szeretem:).

Mindennapi kenyerünk II.

Mivel annyira megszerettük a saját kenyeret, hogy tényleg szinte 2-3 naponta sütünk, így elég sok tapasztalattal gazdagodtam az előző kenyérsütős bejegyzés óta, ezért gondoltam, ideje ezeket is megosztanom, hátha sikerül másoknak is kedvet csinálnom.

Először is a hozzávalókat egyszerűsítettem. Mert bár nagyon finom az olívás, vagy épp oregánós ízesítésű kenyér, mivel kislányom csak lekváros kenyeret hajlandó vacsorázni, ezért ezektől általában megválunk. Mivel reggelire én is szeretem az édes ízeket, így a tekerésnyi borsot is elhagytam. A lisztkeveréket is kicsit módosítottam. A teljesen fehér lisztből készülő kenyér nagyon könnyen kiszárad, így egy kicsi teljes kiőrlésű mindig kerül bele. Nem sok, mert férjem azért a "túl egészségeset" sem szereti, de egy kevés tényleg kell a jobb állaghoz. Az igazi persze a BL 80-as kenyérliszt lenne, de mivel olyan helyeken szoktam vásárolni, ahol ez nem kapható, így ezt még nem próbáltam, de ha látok valahol, akkor bevásárolok majd belőle, addig marad a BL 55-ös finomliszt. 

Azt is kitapasztaltam, hogy ha kicsit lágyabb a tészta, akkor bizony jobb állagú lesz a kenyér, így a vízmennyiséget megnöveltem. Ettől ugyan a gépből kivéve elég nyúlós masszával találkozunk, ami kicsit megnöveli a kézimunka idejét, de szerintem bőven megéri!

Az egyszerűsített hozzávalók listája (egy kb. 1,2 kg-os kenyérhez):

• 4,8 dl langyos víz (azért ennyi, mert a mérőpoharam egy 240 ml-es cumisüveg, úgy alakult ki a legjobb kenyér, amikor ebből mértem ki 2 adagot)
• 1,5 evőkanál cukor
• 1,5 evőkanál só
• 1,5 evőkanál olaj
• 600 gr fehér liszt (a fent említett BL 55-ös búza finomliszt)
• 150 gr teljes kiőrlésű liszt (én rozslisztet szoktam használni, mert nekem jobban ízlik, mint a teljes kiőrlésű búzaliszt)
• 1,5 tasak instant élesztő (ha nincs kedvem felezni, akkor csak egy tasakkal szoktam, de akkor kicsit tömörebb lesz a kenyér, mivel egy tasaknyit 500 gr liszthez ajánlanak a gyártók, fajtától függetlenül).

A hozzávalókat a fenti sorrendben beteszem a kenyérsütő gépbe, és a teljes kiőrlésű kenyér programon hagyom, hogy bedagassza. Mivel ebben programban van lehetőség egy sípszónál magokat hozzáadni, ezért néha szoktam bele szórni egy szűk maréknyi lenmagot is, de ez kézzel is belegyúrható már az elejétől. Amint leállnak a dagasztókarok, már ki is kapcsolom a gépet, kicsit kézzel még megdolgozom, és 1 órán át kelesztem egy olajjal vékonyan kikent tálban (én a sütőben szoktam 50 fokon). Ha szépen megkelt, akkor megformázom. Nekem az vált be, hogy kb. ovális veknire formázom, és szépen alágyűröm mindenhol a tésztát. Próbáltam Limara módszerét, de nekem nem sikerült, pedig igyekeztem pontról-pontra követni, de mégis sokszor szétrepedt a kenyér, míg a sima alátűrős módszerrel sokkal kevésbé (ezt egyébként egy River Cottage műsorban láttam). A megformázott veknit egy olajjal vékonyan megkent tepsiben még egy fél óráig kelesztem, miközben a sütőt felmelegítem 200 fokra. Ha már elég meleg a sütő, akkor 2-3 vágást szoktam ejteni a kenyéren, és egy eredeti rendeltetése szerint szobanövény spricni segítségével lefújom egy kis vízzel (ettől ropogósabb lesz a héja, a profik külön tepsiben is tesznek be vizet a sütőbe, hogy gőzben süljön). Újabban alsó felső sütéssel, légkeverés nélkül kb. 35 percig alatt sütöm (akkor jó, ha az alját megütögetve kongó hangot ad). Régebben légkeveréssel sütöttem, de nemrég felfedeztem, hogy anélkül sokkal szebb lesz és belül is jobban átsül. A sütőből kivéve rácson hagyom hűlni. 

Frissen elképesztő mennyiséget meg lehet belőle enni, de másnap is finom, igaz, könnyebben kiszárad, mint egy bolti kenyér, erre érdemes figyelni.

Következő lépésként a kovászos kenyeret szeretném majd kipróbálni, de egyelőre még lusta voltam hozzáfogni a kovász készítéshez, de ami késik, nem múlik. Főleg, hogy az önkormányzatunk udvarán épp most kezdtek a közmunkások egy kemencét építeni a nyári rendezvényekre, így lesz hol végre kemencés sütés élményét is kipróbálni.

Palántázás

Még múlt héten, mikor szép idő volt, áttűzdeltem a paradicsom és karalábé palántákat. Jól is sikerült, legalábbis akkor azt gondoltam, mert azóta viszont valahogy nem nagyon fejlődnek, nem is csináltam róluk frissebb képet, mert kb. ugyanígy néznek ki azóta is, na jó, picit azért nőttek, de nem jelentősen:(. Irigykedve nézem, hogy Egy csepp kertben mennyivel életerősebbek a palánták, jó, én később ültettem, de ilyen pangásra azért nem számítottam.

Nem tudom, hogy mi lehet a gond, igyekszem mérsékelten öntözni, nehogy túlzásba essek, de azért ki se száradjanak, és forgatom is őket, de mivel kb. 1 hete alig süt a nap, ezért azt gondolom, talán ez lehet a baj.

A bazsalikomok sem jutottak előrébb, de mivel nem is halódnak, továbbra sem adom fel, talán egyszer szárba szökkenek. Már csak azért is, mert Apukám nem járt sikerrel az óbudai piacon, nem volt ott a palántás hölgy, így a mindent kibíró görög bazsalikom palántára idén sem számíthatunk. Ültettem viszont még egy kis metélőhagymát, ez szépen kikelt, remélem továbbra is ilyen szépen fog haladni.

Ért viszont egy kellemes meglepetés. Még kb. 2,5 éve ősszel vásároltunk faiskolában két mandulafát, aztán tavaly már le is mondtunk róluk, mert még levelet is alig hoztak, így idén sem fűztünk hozzájuk sok reményt, ehhez képest a szép meleg időben egyszer csak virágba borultak. Na jó, ez talán túlzás, de néhány virág mindkettőn megjelent, és mivel ilyen még egyik évben sem volt, ezért őszintén remélem, hogy a húsvéti fagy miatt azért nem mentek rögtön tönkre és legalább 1 szem mandulánk lesz.

A jó idővel felélénkült az általam szintén kihaltnak vélt oregánó és citromfű növényke is a fűszerkertben. Az elszáradt ágacskákat szépen levágtam, és azóta egyre szebben virulnak az új hajtások. Az oregano íze viszont még messze nem az igazi, mondjuk azt hiszem ez azon kevés fűszerek egyike, ami szárítva finomabb,  úgyhogy majd nyáron szeretnék belőle rendes mennyiséget szárítani, mert sokat fogyasztunk. A citromfűt meg csak azért vettük, mert a főzőműsorokban mindig ezzel díszítik a desszerteket, és ott olyan jól mutatnak, de mivel itthon a desszerteket hamar eltüntetjük, és  nem tálalgatjuk művészien, ezért nem nagyon használjuk semmire, pedig nagyon hálás kis növény, és finom, valóban citromos az íze, szóval ideje lenne valamire használni is.

oregánó

citromfű

Helyzetjelentés az ablakból és a fűszerkertből

Mivel az egész héten (!) át tartó szél, és egy újabb betegség bent tartott minket, ezért csak az ablakból és a fűszekertből vannak hírek. 

A szélből már amúgy nagyon elegem van. Valahogy úgy érzem, az utóbbi években egyre többet fúj és egyre erősebb, de persze nyilván mikor az ember 12 órát dolgozik egy irodában, kevésbé tűnik fel, mint amikor kimennék ültetni a gyerekkel.

A mai időjárás jelentés már azzal biztat, hogy hétfőre talán eláll a szél, és a hét közepére még esőt is jósolnak, hát reméljük igazuk lesz.

Az ablakban egyelőre nagyon szépen fejldőnek a kis paradicsom magoncok. Őszintén szólva tényleg nem fűztem hozzájuk sok reményt, de egyelőre nagyon biztatóak. Reggel a keleti ablakban vannak, aztán a déli ablakba kerülnek, és forgatom is őket szorgosan, hogy mindenhonnan kapják a fényt. Bár az utóbbi napok borult időjárása azért már kezd nyomasztó lenni, de még nem látszik rajtuk a hiány.

A bazsalikomok viszont kezdenek megrekedni a szokásos szinten. Ha magról ültetem őket, ez az a pont, ameddig mindig eljutunk, és innentől valahogy nem fejlődnek tovább, hiába ritkítom, öntözöm, csak úgy kb. minden 3. kísérletre. Még nem mondtam le róluk, de várom a jobb időt, amikor kintre is vethetek, ott jobban szokott sikerülni.

genovai

görög

 A karalábé viszont nagyon biztató, ez pár napos kép, azóta már még szebbek lettek, 1-2 nap és szétültetem őket külön pohárkákba.

A fűszerkertben biztatóan alakul a saláta és a retek (pedig ezeket a lányommal ültettem, és szórta, ahova csak bírta, de bejött:), rájuk fér lassan a ritkítás, de ilyen szélben nem vágok neki.

saláták

retkek

Végül a ruccolák, amik szintén szépen kikeltek, háttérben néhány bent felejtett tavalyi hagymával. Őszintén szólva ezeket csak azért hagytuk ott, mert nem tudjuk, mit kéne velük kezdeni...

a ruccola és a bent felejtett hagymák